Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
szek, akiknek a neveit - az iskolázás terén szerzett érdemekért - feljegyezték a püspöki viziták. Az egyházmegyei ellenőrzések figyelemmel kísérték a lclkészkedő katolikus papság kulturális életének a szintjét is bizonyos tekintetben meghatározó: könyvkultúráját. Hermann Egyed: A veszprémi egyházmegyei papság könyvkultúrája a XIX. század elején című kéziratában összegezte Kurbély egyházlátogatásainak esztendeiben az egyházmegye több mint 140 plébániájának a könyvállományát, amelyet 7000 műre cs 15 000 kötetre becsült. Ez a könyvállomány elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy - a falvak értelmiségi szakemberei között - a lelkészek mindig tarthassák műveltségbeli szintjüket, elsősorban teológiai könyveikkel egybetarthassák híveiknek azonos és közös célokért küzdő táborát, vagy polemikusán és apelegetikusan felszereljék magukat és híveiket olyan belőlük származó egységes ideológiával, amely az egyházellenes erőket eredménnyel tudták viszszaszorítani és visszaverni. E plébániák, parókiák és rendházak könyvtárai, a jónevű és külföldön tanult tudós lelkipásztorok tékái mind-mind a hazai művelődés eszközei voltak, akár a szószékeken, akár pedig az egyház veteményes kertjén: az iskolán keresztül érvényesítették is hatásukat. A lclkészkedő papságot kultúremberré tevő plébániai és paplaki könyvtáraknak a szerepe igen jelentős a hazai művelődéstörténetben. Ezért érezzük úgy, hogy a reformkort magát, de a korszakot megelőző időszak magyar vidéki művelődésének a kutatását sem szabad csak helytörténeti kutatásnak tartanunk, nem lehet azt leszűkítetten csak helytörténeti feladatként kezelni. Köztudott ugyanis, hogy e századokban maga az irodalom, maga a felvilágosodás és a reformkori hazai művelődésünk jelentős része: a magyar vidéken, a régiókban, a mezővárosok porában, a kisnemesi kúriák, a paplakok és a tanítóházak lámpafényénél született. Ezért voltak olyan jelentősek a vidéki nemesek és lelkészek könyvtárai, a sajátlagos hazai müvelődésrörténct legfontosabb terepei, a magyar művelődés emberi környezetei, amelyektől szinte elválaszthatatlanok voltak a népművelés legfőbb fellegvárai: az iskolák. Az ilyen könyvtárak sorába tarthattuk számon korszakunkból megyénkben az insurgensek feldúlta Pálóczi Horváth Ádám nagybajomi könyvtárát, az ugyancsak bajomi Sárközy tékát, a Somssichok sárdi könyvtárát, Kazinczy János: Mocsolád, Somogytúr, Nagyberény, Szólád és Kazsok művelt református lelkészének csaknem 500 kötetes (482) könyvtárát," 1 a Belső-Somogyi Református Egyházmegye csurgói könyvtárát és folyóiratállományát, Somogy megye nemesi közgyűlésének 1816-ban alapított 4000 kötetes könyvállományát, s a megyebeli rendházak (Andocs, Fclsősegesd) könyvtárait s Tulok Mihály kaposvári plébános (1805-1848) 61 művel gazdag könyvtárát, amelyben nagy számmal voltak orvosi kiadványok is (Müller, Zwinger, Krantz, Huldericus, Haisler s:b. művek). Nem volt ritka egy-egy plébános 200-300 kötetes könyvtára sem, az 50 éves gölJti plébánosnak pedig 320 műből, kb. 700 kötetből álló könyvtára volt, benne a mag). • halotti beszédek egy egészen speciális gyűjteményével. Az egyházmegyében 69 somogyi plébánosnak 3135 könyve volt, több mint a veszprémieknek és a zalaiaknak, igaz, Somogyban voltak az egyházmegye leggazdagabb javadalma plébániái is. E könyvek között nyomon követhetjük a francia és a német filozófiai irodalmon keresztüli koreszmék lecsapódását, a klasszikus irodalom termékeit, a teológiai és a hitvitázó irodalom munkáit, Pázmánnyal az élen, de nagyon sok
