Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
A tanítás nyelve - általában - magyar volt, főképp Kopácsy József püspök (1825-1842) volt e kérdés legfőbb és legbuzgóbb harcosa az egyházmegyében. A nemzetiségek községeiben azonban anyanyelven tanítottak. Kőröshegy egyik fdiájában - Szemesen - németül, a másik filiában pedig németül és magyarul tanított a mester. Az iskolák és a tanulók helyzete után a tanítókra vonatkozó - nagyon sokoldalú - feljegyzésekre támaszkodva megállapítottuk, hogy a tanítók javarészt jobbágyi származásúak voltak, vagy a városi polgárság soraiból kerültek ki. Mindössze csak 12-13 esetben találkozhattunk nemesi eredetű iskolamesterekkel. Ilyen volt - többek között - Aigner Antal látrányi tanító, akiről fel is jegyezték, hogy „nobiiis et sanguine et moribus". Ideges és külhoni eredetűek is voltak soraikban (német, morva, cseh). Bár életkorukat a viziták nem jegyezték fel, ,,a tanítóság zöme - állapította meg Hermann - 25-45 evcs volt." 13 Iskolai végzettség tekintetében nagy volt a hiányosság soraikban. Másfélszáz jegyzőkönyvi bejegyzés semmiféle adatot nem tartalmazott idevonatkozóan. Félszáz tanítóról feljegyezték az egyházmegyében, hogy nem volt latin iskolája. A legtöbbnek csak elemi végzettsége volt, különösképp a filiális tanítókról volt olvasható gyakran, hogy 4-5 helyen azok csak írni-olvasni tudnak, de a helyesírással már hadilábon állnak. A középiskolát jártak rendszerint az alsóbb osztályokat végezték, csak nagyon kevesen a felsőbbeket. Érdekes adatként tarthatjuk számon, hogy Lala megyében 30 ilyen tanítót is talált a püspök. A preparandia elvégzését - mint láttuk - a II. Ratio sem tekintette kötelezőnek, kevés is volt az ilyet végzett tanítók száma az egyházmegyében, mindössze: 50. Somogyban közel 20 tanítónak volt csak mesterképzője, amelyet leginkább Pécsett, Győrött és Keszthelyen végeztek. Pedig ahol preparandiát végeztek a tanítók, azokban az iskolákban: mind a tananyag, mind az oktatás módszertana tekintetében jóval szebbek és mutatósabbak voltak az eredmények. A kántorok kiképzése is a preparandiákon történt. Itt tanították őket orgonálni, énekelni, amelyet - főképp - segédtanító (promagister) korukban kellett elsajátítani. Némely tanító azonban nem tudta kellő mértékben megtanulni a kántori teendőket, ezért a püspöki vizita el is marasztalta az orgonálni és énekelni nem tudó barcsi tanúót és az öreglakit, aki pedig mit sem értett a liturgiális latin szövegekből. A kántori teendők végzése igen lényeges volt a római katolikus tanítóknál, ök voltak egy személyben az előimádkozók, a litániákat sokszor egyedül végzők, a lelkészeknek a betegekhez való kísérői, a temetések énekesei, de ők voltak - sokhelyütt - a harangozok is, akik ebbeli tevékenységükért minden földmíves jobbágytól egy-egy „harangozó kévét" kaptak, Tapolcán pedig a pénteki „hosszú" harangozásért egy-egy szekér szénát. Milyen volt a tanítók jövedelme? Köztudott, hogy a tanítói fizetések nem voltak egységesen szabályozva, ekként nagyon változatos és tarka képet mutattak helyenként az egyházmegyében. Ritka esetben a 200 forint feletti összegeket is elérték, többségük azonban jóval a 100 forint alatt maradt. Somogyban mindössze csak három tanítónak volt az összjövedelme 200 forinton felüli: Kaposvár 274, Karád 250, Marcali pedig 210 forintot fizetett. Ötven tanítónak 70-100 forint között volt a fizetése, míg 50 forinton alul, szinte a legkevesebbet kapták az egyházmegyében: a miháldi 47, a kercseligeti 41, az újfalui 40, a kőröshegyi pedig 23 forintot.
