Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. - Az Antimus család elődei és rokonai

és Justinától származó örököseié lehet.° Antimus és fiai tudatosan gyarapították águk külön birtokait, így ez a birtoktest 1400 körül már 9 birtokból, illetve részbirtokból (Tapsony, Terebezd, Terpcc, Szenyér, Edde, Miklósfalva, Fejéregyház, Tikos és Vízvölgy) állt. Ezekhez járultak a 15. század közepéig Arad, Mórocfalva, Sitke, Merke, Kerektó, Gyümölcsény, Vétye és Baráti birtokok, illetve birtokrészek is. 1460 körül Antimus László Szenyéren várkastélyt (castellum) építtetett, amely a kialakulóban levő uradalom központja lett. László halála után az időközben részben idegen kézre került birtokokat nagybátyja: János örökölte, aki 1482-ben eladta azokat Wesaki Perotusnak, az esztergomi érsekség jövedelmei administrator-ának. Perotus 1489-ben megvásárolta Szobi Mihálytól szobi birtokegyüttesét (Szob, Merke, Inke, Kerektó birtokokat, illetve birtokrészeket) és ezeket is Szenyérhez csatolta. Perotus a megnövelt uradalmat 1497-ben eladta Tamás egri püspök, királyi fő- és titkos kancellárnak, valamint neposainak: Erdődy Bálintnak, Péternek, Pálnak és Jánosnak. Bakócz Tamás az uradalmat végrendeletileg örök adományként az esztergomi székesegyház déli oldalánál általa építtetett gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnára hagyta.

6 A káptalan a birtokok egy részére a török uralom után is érvényesíteni tudta jogait és ezeket a legutóbbi időkig birtokolta. E két uradalom, mint a család alkotása, túlélte a családot. Mint látni fogjuk, a családnak viszonylag kevés tagja játszott szerepet céltudatos tevékenységével az uradalmak létrehozásában. Ezekről természetesen több adat maradt fenn. Sok családtagnak éppen csak létezéséről vannak adataink. Egyes esetekben biztosra vehető, hogy gyermekkorban haltak meg, más esetben viszont feltételezhető, hogy utód nélkül haltak meg vagy elszegényedve olyan körülmények közé jutottak, amikor a birtok védelme, gyarapítása és más, azzal kapcsolatos gondok már nem igényelték oklevelek létrejöttét. A család megnevezése Korszakunkban következetesen használt családnevekről még nem lehet beszélni. A 15. század közepéig lényegében valamelyik birtokról nevezték magukat az egyes családtagok. A legrégibb megnevezés: Almai (de Alma). Ez az alak közel száz éven át, 1244 és 1323 között fordul elő.

7 A következő névalak az Almamelléki (de iuxta Alma és de Almamellek). A latin alak jelenik meg előbb (1313),

7 utolsó ismert előfordulása 1575.

ö A magyaros alak 1344-ben tűnik fel" és 1377-ig használatos.

10 Az első két név tehát a család birtokai között folyó Alma patakra utal. Tulajdonképpen a patakkal kapcsolatos az annak szigetén létesült Sziget nevű településről vett névalak is, a Szigeti (de Zygeth). Ennek első előfordulása 1383ból ismeretes

11 és az utolsó családtag: Antimus János esetenként használta előnévként, utoljára 1480-ban,

12 amikor az addig használt tapsonyi előnév nem illette meg, mert de facto nem birtokolta Tapsonyt. Egy alkalommal találkozunk az Almaszigeti (de Almazygeth) névalakkal is 1411-ben.

13 A földrajzi alapú családnevek között külön helyet foglal el a Szentkozmadamjáni (de Zenthcosmadamian) névalak. Ezt viseli Antimus mester 1347-ben Tapsony megszerzésekor. Antimus e névvel másodszor, egyben a családtagok kö-