Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)
így a II. Ratio educationis is, amely a népiskola tekintetében pedig jóval többet és hasznosabbat tett a hazai művelődés asztalára, mint az első, még mindig azokkal az alkotmányjogi fenntartásokkal és politikai bizalmatlansággal találta szembe magát a megyék részéről, amelyek ezúttal is óvásaik megfogalmazására buzdították őket, hangsúlyozottan húzva alá a köznevelés dolgában az országgyűlés által hozott törvények egyedüli illetékességét. Tekintsünk végig a megyeszékhelyi mezőváros: Kaposvár nemzeti iskolájának a történetén, közvetlenül a II Ratio educationis megjelenése utáni esztendőkben. Mindez arra is jó példa lesz a számunkra: miképp indult a rendelet kiadása utáni esztendőkben egyfajta fellendülés és pezsgés a reformkor hajtotta évtizedekben a falusi és városi népiskolákban? A XVIII. század végétől a nemzeti iskolája ügyében eléggé magára maradt várost Somogy megye mit sem támogatta. Csak a helytartótanács 1799-ben eszközölt felszólítására tette meg az első lépéseket, hogy a megye földesurai között gyűjtést indíttasson a gimnáziumra. Ugyanakkor a pécsi tankerületi főigazgató is utasította a várost rozzant népiskolájának a rendbehozatalára. Mindez kedvező ösztönzéssel hatott az iskola ügyére, 2000 forintot egybe is gyűjtöttek, amelyből iskolai alapot képeztek. Balogh István Kaposvárott időzött színtársulata is az 1828. január 16-i előadásának jövedelmét: 80 forintot az iskola építésérc ajánlotta fel. A nemzeti iskola sorsa a gimnázium sorsával és fejlesztésével volt összekötve. 3 ^ Mindez átmenetileg vissza is fejlesztette a népiskolát, amikor is harmadik osztályát átminősítették a gimnázium első osztályává. így a mezőváros iskolája két osztályossá esett vissza a II. Ratio educationis esztendejében, amolyan két osztályos mezővárosi iskolává vagy altanodává lett. Ebben az állapotában maradt 1847-ig, amikor is visszakapta a gimnáziumtól az 1806-ban átcsatolt harmadik osztályát. Csak ettől kezdve vált három osztályú városi iskolává, amelyben koedukáltan tanítottak, amelynek a szétválasztására - végül is - a városban csak 18 s 3-ban került sor. Az iskolaépület azonban nagyon rossz állapotban volt, omladozott a teteje és a mennyezete beázott. Sohár Ferenc mester 1812 augusztus 30-i jelentésében az alábbiakat írta: „Az épületnek egy része, mely foglalja a hátulsó szobámat, második és első klasszisbeli oskolákat, oly romlandó karban állnak, hogy a szobának a padlása már be is szakadott, a tornátznak egy darabja már le is szakadt, mely ha tovább is épületlen marad, az első és a második klasszisnak a teteje is lerohan, amint 7nár az első klasszisban a gerenda felducolva vagyon." 1 * Az iskola nagyon szűk volt, a kezdő tanulóknak 1819-től már délelőtt és délután is járniok kellett a tanításra. 1826-ban a városháza adott egy kölcsöntermet az iskola céljára. 5 Az iskola vezetői arra törekedtek, hogy mihamarabb új épületet állítsanak fel a városban. Jóllehet a tervek már 1817-ben elkészültek, a munkához mégis csak 1829-ben láttak hozzá, az épület azonban csak 1832-ben készült el. A kortársak az elemi iskola megépítését jelentős kulturális ténynek tartották. A Jelenkor 1832. évfolyamának 69. száma így írt a város jelentős kulturális eseményéről: „Kaposvár csinosulásához járni, hogy az itteni lakosok nem tekintvén szűk tehetségük körét, fölös áldozatokkal egy emeletes csinos nemzeti
