Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban. (Nyolcadik közlemény)

A SOMOGYI KONVENT II. ULÁSZLÓ-KORI OKLEVELEI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN (Nyolcadik közlemény) Kivonatokban közzéteszi KOMJÁTHY MIKLÖS A hiteleshelyi vizsgálatok hitelességéről Fegyverneky Ferencnek, a fehérvári káptalan kanonokjának s négy plébánosnak vezetésével a Somogy, ill. Zala megyei Bélavár, Baráti, Heresznye és Csütörtökhely falvak lakossága, valamint néhány más falubeli jobbágy, 115 név szerint felsorolt ember s még egy csomó, csak általánosságban említett jobbágy és familiáris 1504. június 25-én az éj csendjében fegyveresen rátámadt Gorbonoki István jajcai bán Körös megyei Kraynycza-beli birtokára, s ott az egyik jobbágy házának ajtait feltörvén 27 forint készpénzt s minden, egyéb ingóságát elrabolta. Majd - mint II. Ulászló király 1504. augusztus 13-i, a bán panaszát írásba foglaló parancslevele írja - gonoszságot gonoszságra halmozva, még ugyanaz éjszaka a papjaik által vezetett jobbágyok rárontottak Gorbonoki István Körös megyei Berchyn nevű birtokrészére is és ott ugyancsak feltörték egyik jobbágyának házát, elrabolván 40 forintnyi készpénzével együtt minden ingóságát. János jobbágy feleségét, Anastasiát pedig, aki férjét próbálta védeni, meggyilkolták. Megöltek még egy jobbágyot s elhajtottak a faluból 226 marhát. A somogyi konvent tanúskodása mellett lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a király elé tárt panasz mindenben megfelelt a valóságnak. (101. oklevélkivonat.) A magyar okleveles gyakorlatban megörökített bűntettek egyik legszokványosabbja a hatalmaskodás. Ugyancsak szokványos, szinte sztereotip a hatalmaskodások kivizsgálásáról szóló jelentések megállapítása: minden úgy történt, ahogy a panaszos fél előadta. Történetirodalmunkban itt-ott érintették már azokat a problémákat, amelyeket éppen ez a szokvanyosság vet fel: mennyire megbízhatók e vizsgálatok, mily mértékig tekinthető hitelesnek a vizsgálatok eredménye? A hatalmaskodások indítékáról ugyancsak szokványosán azt írják az oklevelek: nem tudni, mi okból követték el azokat? Ha a vizsgálatok megállapításai helytállnak, mint - tegyük fel -, Fegyverneky Ferenc esetében is, akkor a büntetőjog mai meghatározása szerint a fehérvári kanonok és plébános társai több emberen nyereségvágyból elkövetett emberölésben és rablásban bűnösek. Nem ismerjük, legalábbis egyelőre nem, minő büntetést szabott ki a bíróság Fegyverneky Ferencre és tettestársaira, az azonban valószínű, hogy a „rablógyilkos" kanonok azonos azzal a Fegyverneky Ferenccel, aki 1506-ban a sági premontrei monostor prépostja, majd 1510-ben rendi visitator s a magyarországi premontreiek életének megújítója lett, s akit Oszvald Arisztid Ferencnek Fegyvernekyvel foglalkozó, remek tanulmánya „mint önzetlen és nemes érzésű papot" mutat be.

1 Mi sem áll távolabb tőlem, mint az, hogy