Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Függelék - 1. Somogyi Levéltári Napok '79

ból sem, hogy teret adtak, lehetőséget teremtettek kezdő szerzők első tanulmányainak megjelentetésével, tudományos fejlődésükhöz. Nem akarok a kötet vitája elé vágni. Ezt majd az illetékes történészek és felkért hozzászólók elvégzik. Mégis annak az örömnek adok kifejezést, hogy az évről évre menetrendszerűen megjelenő tanulmánykötetek a magyar történetírás szakfórumainak és testületeinek a véleménye szerint a magyar vidék egyik legkiválóbb kiadványsorozata, amelynek köszönhettük azt is, hogy az elmúlt esztendőkben két országos konferencia is zajlott le a megyénkben. Az első 1976-ban, a történelemtanítás és levéltár címszó alatt Kaposvárott, a másik pedig ezidén Siófokon megrendezett Országos Helytörténeti Konferencia keretében. A tizedik kötet megjelenése ismét arra késztet bennünket, hogy mérleget vonjunk az elmúlt fél évtized munkájáról, felmérjük a megtett utat, de egyben a megoldásra váró feladatokat is. Nyilván a vita során majd választ fogunk kapni arra is, hogy milyen területeken sikerült előrelépni, illetőleg milyen tudományos kérdések várnak még megoldásra. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak a szerkesztőnek és a tanulmányíróknak, akik vállalták és vállalják ma is a nyilvános vitát és az azzal cgyüttjáró kockázatot is. A tanulmányszerzők magatartása rokonszenves, jóllehet az író és az olvasó vitájában veszíteni is lehet, de a tévedések beismerése, korrigálása sem könnyű feladat. Mégis akik e kockázatot vállalják, jól tudják azt, hogy ilyen vállalkozás nyereség az egyénnek és a közösségnek egyaránt. A tanulmányszerzők a kollektív bölcsesség igénybevételével, a szakértő olvasó támogatásával olyan segítséget kaphatnak, amelyek alapján önkontroll juk szigorúbb, az önmagukkal szemben támasztott mérce pedig magasabb szintű lehet. így elkerülhető a provincializmus, az aránytévesztés és a beszűkülés zsákutcája, amelyet a fenti közeg hiányában nehéz kiküszöbölni. A történelemtanároknak e vitafórumon való részvétele az önművelésnek és a szakmai továbbképzésnek egyik legkorszerűbb formája. A levéltár és a kutatók, valamint az iskola és a történelemtanárok együttműködése a színvonalasabb történelemtanítást teszik lehetővé. A szülőföld sokoldalú bemutatása alapján kirajzolódik előttünk e táj sajátos arculata, de kitapinthatjuk azokat a neuralgikus pontokat is, amelyek a múltban gyökereznek, de még a jelenben is hatnak. A valósabb és az emberközpontúbb történelemtanítás alapján lehet csak az ifjúság szülőföld ismeretét és szeretetét, nemzeti öntudatát a kor követelményeinek színvonalára emelni. A tanulmányok szerzői e tekintetben nemcsak példát, hanem módszert is Hausz Gyula, à megyei művelődésügyi osztály vezetője megnyitja az 1979-es levéltári napokat