Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Kelemen Elemér: Adatok a népoktatás Somogy megyei történetéhez (1881-1918)
tokkal. A barcsi katolikus iskolában pl. egy 1905-ös tanfelügyelői jelentés szerint „a tanítók munkájának sikerét csökkenti a nagy létszám, mely egyes osztályokban ioo-120-ra megy fel." 1913-ban a fonyódi és a balatonbogiári iskolákról olvasható hasonló megállapítás: „az előbbiben egy tanító 136, az utóbbiban pedig 162 tanulót tanít." 20 Korábbi kutatásaink során már rámutattunk arra, hogy a tanítók átlagos jövedelme az 1870-es évek súlyos gazdasági viszonyainak hatására erősen megcsappant megyénkben, s ez a kedvezőtlen kiindulóhelyzet a későbbi körülményeket is meghatározza. 1872-től 1881-ig 50 forinttal csökkent az egy tanítóra számított átlagos fizetés, és csak ebben az évtizedben (ti. az 1880-as években) éri el újra a korábbi szintet. Az arányokat jól érzékelteti, hogy miközben a tanítószervezetek és tanító gyűlések már az 1870-es években a 600 forintos tanítói fizetésért szálltak síkra, s ezt a 90-es években reális követelésnek elismerve, állami támogatással igyekeztek elérni még a felekezeti tanítók esetén is (korpótlék, fizetéskiegészítés) , addig megyénkben 1895-ben 555,50 Ft volt az átlagos tanítói fizetés, s ennek is több mint 60 százaléka természetbeli javadalom volt. A századforduló után a rendszeressé váló állami fizetéskiegészítések hatására országszerte a tanítói jövedelmek kiegyenlítődése tapasztalható, a megyei hátrányt azonban nem sikerült „behozni". A dunántúli megyék átlaga pl. 1905-ben közel 100 koronával haladja meg az 1272,06 koronás somogyi átlagot. Ehhez azonban még azt is hozzá kell számítani, hogy megyénkben az átlagosnál több volt a rendes és kevesebb a segédtanító, következésképpen az arány még a fentinél is kedvezőtlenebb. A tanítók szervezkedése, egyleti élete Somogyban a dualizmus második felében pontos előírások, szigorú megkötöttségek között zajlott; tisztán „szakmai" tevékenység volt, elvesztette korábbi gazdasági és érdekvédelmi funkcióját. A szellemi és politikai útkeresés helyi próbálkozásai nem bontakozhattak ki: a tanítóság többségét jelentő felekezeti tanítókat munkaköri előírások kötötték a felekezeti tanítóegyletekhez, a községi és az állami tanítók gondolataira éberen ügyelt a tanfelügyelőség és a közigazgatási bizottság. A tanítói elégedetlenség és tenniakarás így is számos helyi konfliktusban nyilvánult meg, s ezek a szórványos adatok, amikre a közigazgatási bizottság fegyelmi tevékenységével kapcsolatban is utaltunk, a tanítók aktivizálódásának nyomjelzői, a későbbi társadalmi-politikai tevékenység clőgyakorlataira engednek következtetni. Vajthó Jenőnek és néhány kaposvári tanítótársának a közeledése a polgári radikalizmushoz vagy a kaposvári szociáldemokrata munkásmozgalomhoz, találkozásuk, együttműködésük Hudra Lászlóval, Rádai Gyulával és más középiskolai tanárokkal; Krénusz János beleznai vitái egyházzal, urasággal, Löbl Lipót, hadi János és Gubiano Andor erősödő szakmai tekintélye kartársaik körében a somogyi tanítóság majdani forradalmi vezérkarának a sajátos előiskoláját jelentették. 21 c) Tankötelezettség - iskolába járás A korabeli hivatalos statisztikáknak a legkevésbé megbízható adatai az elemi iskolai tanköteleseknek, a beiratkozottaknak és az iskolába járóknak a tényleges számára, arányára vonatkozó adatok. A korszak végén aztán maguk a puszta adatok is nehezen felderíthetővé válnak; a mind bonyolultabb statisztikai adatfelvételek tendenciózusan rejtik el a kényesebb és kényelmetlenebb tényeket és összefüggéseket.
