Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. - Az Antimus család elődei és rokonai
jüket állataikkal együtt elvitték és a szántást végzőket megverték, amivel nekik 50 forint kárt okoztak. A somogyi és a zalai konvent meg a budai káptalan által megtartott vizsgálat a panaszt igazolta, de 1465. június 29-én a királyi személyes jelenlét előtt a bepanaszoltak ügyvédje: herendi Kenyérsütő Benedek megbízói ártatlanságát hangoztatta. A bíróság ezért úgy ítélt, hogy János és László 50-50 nemessel teendő eskü útján tisztázzák magukat Jakab napjának 28. napján."" A kitűzött időpont előtt azonban László a szakácsi nemesek által bemutatott oklevelek alapján a somogyi konvettel megjáratta Szakácsi birtoknak Szenyér és Terpec felé eső határait, és ezzel a vitás ügy a jelek szerint lezárult. 206 László nemcsak kibékült nagybátyjával: Jánossal, hanem együtt is működött vele, s így a jelek szerint bűntársává is vált. János ugyanis 1461 végén elcserélte Sziget várát és uradalmát Garai Jób Veszprém megyei Somlyó várával és a hozzátartozó uradalommal, s ott folytatta zavaros birtokügyeit és hatalmaskodásait, amikről a későbbiekben még részletesebben lesz szó. László is társa volt ezekben, mert 1465. június 13-án a vásárhelyi apácák kettőjüket együtt panaszolták be 2400 forint kárt okozó hatalmaskodás miatt. 2o7 Ilyen és hasonló esetek okozhatták, hogy Jánost elítélték és a király a somlyói uradalmat Kanizsai László lovászmesternek adományozta, 2oS László pedig börtönbe került. E nem mindennapi csúfos esetnek jogszolgáltatási részletei nem ismeretesek, hanem csak arról maradt ránk adat, hogy a király 1466. október 15-én megkegyelmezett Lászlónak és fejének az elkövetett vétkek miatt, továbbá familiárisainak: kisfaludi Belez Gergelynek, Nagy Bálintnak és Kis Tamásnak, akik urukat fogságukból kiszabadították. 20 " E kegyelem révén azonban nem sikerült visszakapnia Szenyér várkastélyt és az uradalmat, amely időközben laki Túz János kezére jutott. (1483-ban Túz János szenyéri várnagya hivatalos kérdésre azt válaszolta, hogy ura a várkastélyt és tartozékait királyi adományból bírja.) 260 Lászlónak 1470. december 8-án újabb kegyelmet sikerült kapnia Ernuszt János pártfogása révén (ő volt az ügy referense a kancelláriában), s ebben nemcsak a személyének szóló kegyelem van megismételve, hanem a király kiterjesztette ezt Szenyér várkastélyra és a hozzátartozó, név szerint felsorolt 16 birtokra, illetve birtokrészre is. 261 Nem sokkal később, 1471. szeptember 18-án viszont az 1471. évi törvény 29. cikke kimondta Szenyér várkastély 25 napon belül történő lebontását, amire azonban nem került sor. Néhány nappal a törvény közzététele után, 1471. szeptember 23-án a király parancsot intézett Túz Jánoshoz és testvéréhez: Miklóshoz, amelyben Szenyért és tartozékait Antimus Lászlónak visszaadni rendelte, egyszersmind meghagyta Üjlaki Miklós macsói bánnak, hogy Somogy megye nemeseivel adassa vissza ezeket a birtokokat Lászlónak. 202 Ez a királyi intézkedés is eredménytelen maradt. László nem élte meg, hogy a várkastély és a hozzátartozott birtokok vagy legalább azok nagy része kikerüljön Túz János kezéből. 263 A Szenyér körül kialakult zavaros jogi helyzetben érdekes körülmény, hogy Antimus László a birtokában volt családi levéltárat, a szigeti és szenyéri uradalommal kapcsolatos okleveleket kellő időben a Buda városában levő szent Miklós egyház sekrestyéjében helyezte el, így ezek nem kerültek Túz János birtokába, hanem előbb (1475) kisfaludi Hadnagy István kezére jutottak, 264 majd az ez ellen tiltakozó Antimus Jánosnak sikerült megszereznie azokat. László 1474 elején halt meg, 265 özvegyet és három leányt hagyva magaután. László halálát találta megfelelő időpontnak Ozsvát unokája: Zichy Katalin,
