Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században
A szabadságharc utáni önkényuralom idején a főként állami forrásokból fenntartott póstautakon és országutakon kívül megyei erőkkel (mint Gemeindemitteln) ún. kereskedelmi utak (Kommerzialstrassen) épültek, amelyekből a legfontosabbakat felvették az országutak (Landstrassen) közé, miközben több országutat a kereskedelmi utak közé soroltak vissza. CSORBA J.-nak az a közlése nagyon fontos (más, általunk ismert forrásokból hiányzik), hogy a még a szabadságharc előtt tervezett, Sopront Keszthelyen - Marcalin - Sörnyén - Kaposváron - Gödrén - (Magyar) Széken át Péccsel összekötő postautat 1851-ben hozták létre. 30 Ebből a közlésből hajlamosak vagyunk két irányban is következtetéseket tenni. Először is arra, hogy mivel az osztrák önkényuralmi közigazgatás idején Sopron jelentősége, többek között kereskedelmi és iparkamarája miatt is nagyobb volt a jelen századinál, ezért a Bécs irányában fekvő várossal való kapcsolattartásra nagy szükség volt. Másodszor arra, hogy ennek az átlós, legrövidebb irányt követő útnak a nyomvonalát racionálisan határozták meg, felszámolva a régi kaposvár-pécsi útnak a Zselic DK-i részét harántoló szakaszát és elsőrendű fontosságúvá előléptetve a mind korábban, mind a XIX. sz. végétől csak alacsonyabb rendű útként nyilvántartott kaposvár-sörnye-bizei szakaszt. Sörnye átmeneti virágzása is az új postaút létesítésével kapcsolatos. Napjainkban már a falu státusát sem éri el a településhierarchiában, ugyanis az egykori nagyközség mára a puszta státusáig („Sörnyepuszta") süllyedt vissza. Az 1862-ben kiadott Soproni Kereskedelmi és Iparkamarai jelentésből viszont kiderül, hogy a Sörnyén át vezető út jelentőségét néhány év után már csökkentették. A hetes-boronkai 3 78 mérföldes útszakaszt az 1860-as évek elején belügyminiszteri rendelettel törölték az országutak (Landesstrassen) sorából, helyette a hetes-bodrog-öreglaki 2 1/8 mérföldes utat vették állami kezelésbe. („ . . . Ín die landesartige Pflege übernammen wurde.") 36 E változtatás gazdasági mozgatórugója nyilván nem volt más, mint hogy Kaposvárt a korábbinál rövidebb úton összekösse a Balaton mentével, amelyen 1861-ben megnyílt a DéliVasút buda-nagykanizsai vonala. E vasútnak a megyeszékhelyhez legközelebb levő állomása a balatonbogiári volt, az új országút tehát feléje irányult. Ugyancsak a vasút rövidítette le, illetőleg változtatta meg alapvetően a kaposvár-székesfehérvári út vonalát. A régi kaposvár-igal-tab-siófoki átlós irány Székesfehérvár rövid úton való elérését célozta. A kamarai jelentés szerint ennek az igal-tab -siófoki szakaszát csekély fontossága miatt kihagyják az országút hálózatból és igal -bonnya-karád-szólád-szárszói irányban nyitnak új országutat, felhíva arra a figyelmet, hogy Karád szolgabírói székhely („Stuhlrichteramtsort"). Ügy gondoljuk, hogy az út irányának megváltoztatásában a közigazgatási szemponttal egyenértékű, vagy azt megelőző szempont lehetett a Déli-Vasút másik, megyénken belüli állomásának, Szárszónak Összekötése Kaposvárral. A Siófok, ill. Székesfehérvár viszonylatú forgalmat közúti-vasúti kombinációval a régebbinél gyorsabb módon lehetett lebonyolítani. Ugyancsak erre az időre, az 1850-60-as évek fordulójára esik a kaposvár-barcsi országút kiépítése, mégpedig az állami útból kiágazóan Kaposfő-Kadarkút-Lad-Homok-Szulok-Barcs irányában, miközben a nagybajom-kadarkúti és a kaposvár-szigetvári utakkal - azzal az indokkal, hogy ezeket kevésbé használják - szegényítették az országút hálózatot. Az teljesen világos, hogy a gőzhajózás végállomásának szerepét is betöltő Barcs gazdasági jelentőségének növekedése mindenképpen indokolta jobb közlekedési kapcsolatának megteremtését a megyeközponttal. Rejtélyesebb a megyeszékhely
