Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században

reambulálva mégegyszer 1847-ben.

2> Másodszor: sem az első, sem a második kiadás nem tünteti fel az ominózus utat csinált útnak, hanem a marcali-horvátkut-maróth-tikos-balatonszentgyörgy-keszthelyit a siófok-lelle-öreglakival együtt „kereskedési út"-nak jelöli. Csinált út (tehát részben, de inkább teljesen kövezett út)

26 e térkép szerint az akkori Somogy megyében még csak a szigetvár-pécsi műút néhány km-es szakasza. Az összes többi út a „mellékút" minősítést kapta, míg az országos térkép jelmagyarázatában levő „lovagút" és „gyalogút" minőségű hiányzott megyénkből. - Vörös László 1830-as években készült, KAROLINY M. i. m.-ben interpretált kéziratos megyei úttérképeiről

27 nem derül ki pontosan, hogy melyek voltak a meglevő és melyek a tervezett utak. Viszont mind az 1806., mind az 1832. és 1848. évi térképről egyértelműen megállapítható, hogy a nagykanizsa-kaposvári tít Nagybajomtól Ny-ra eső szakasza akkor még eltért a későbbitől, mert nem Böhönyén és Vesén, hanem attól É-ra Tapsonyon, Varászlón és Miháldon át haladt Zala megyébe! Ezek után óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mennyiben támasztják alá, illetve mondanak ellent a térképekről leolvasható információnak az írásos források? BERECZK S. részletes kimutatást közöl az 1825-1844 közötti útépítésekről.

28 Közülük azonban mindössze a Kaposvárt Marcalin át Keszthellyel öszszekötő volt kövesút,

29 amelynek jelentőségét a Dunántúli-középhegység tájáról a Mecsek vidék felé tartó, a kaposvár-pécsi utat is felhasználó forgalom adta meg.'"

1 Ilyen módon a többi felsorolt útépítés lényegében csak földút, csapás gondozást jelent. Ez a tevékenység - tehát a kátyúk, a gödrök betemetése, a növényzet kiirtása - legfeljebb csak száraz időszakban könnyítette az utasok haladását. Hogy az utak a reformkor végén mennyire rossz minőségűek voltak, azt bizonyítja FÉNYES E.

:il utalása is, amikor a megye kereskedelme fejletlenségének okait ismerteti. Mai fogalmak szerint „gondozott földút" (tehát árok szegélyezte alacsony földtöltés) lehetett a reformkorban épült kaposvár-szigetvári út is, amelyet LIPSZKY első kiadása még nem, de az 1832. évi úttérkép már jelöl. Vannak olyan - eddig a közlckedéstörténészek által autentikusnak elfogadott - források is/

2 amelyek szerint az 1850-es évekig Somogy megye mai területén még egyetlen kilométer kövesút sem volt! (Baranyában is csak 11,5, Tolnában 0,5 mérföld, de az 1978. évi közigazgatási területű Zalának sem volt kövesútja.) Ezzel szemben KAROLINY M. i. m. szerint 1847-ben a „gondozott" buda-nagykanizsai úton kívül voltak már kiépített burkolatú útszakaszok is, így a pécs-barcsi út Pécs-Szigetvár között, és kavicspályaként a pécs-kaposvári út, útalap nélkül. Megállapításának utolsó része már azért is érdekes, mert amint láttuk, sem Schedius 1847. évi, sem Lipszky második kiadású térképe 1848-ban még nem ábrázolja a későbbi pécs-kaposvári utat, azt mint az eszek-varasdi állami út részét csak az 1850-es évek elején építhették ki. Ezt a feltevést bizonyítja egyébként KAROLINY M.

33 következő kijelentése: „... 1850. évben az állami úthálózatba vették fel a pécs-kaposvár-nagykanizsai . . . utakat. Gondoskodás történt ezek kiépítéséről is." Lipszky nyilván tévedésből nem rajzolta be a térképére a valójában már korábban létező, de csak részlegesen lekövezett kaposvár -göcire-sásd-pécsi utat.