Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár szolgabírói évei (1846-1848)

Mindezek az elért eredmények a felszabadult jobbágyságot sem az országban, sem a megyében nem elégítették ki. Április elején jelentkeztek az első falusi osztályharcos ellentétek. A közénép elégedetlen a jobbágyfelszabadítással, hálátlan a nemességnek, többet követel írta az alispán. Ha a „. . kezünk közt levő módokkal szép szó nem használván, keményebben is igyekszünk. Még eddig sikerült a kitörést visszatartani" - jelentette a kormánynak az alispán.'

3 Részben ennek a jegyében ült össze április 3-án a megyei gyűlés, amelyen Noszlopy Gáspár is jelen volt. A gyűlésen az elnöklő Sárközy első alispán részletesen ismertette az országgyűlési követek jelentését és a magyar miniszterelnök levelét. Ebben körvonalazta a választmány feladatát, amely elsősorban a paraszt és a nemzetiségi mozgalmak figyelemmel kísérésében és lecsendesítésében merül ki. Másodszor pedig a járási tisztviselők igyekezzenek a „balhíreket megcáfolni és felvilágosítani a népet". Harmadszor a népesebb helyeken őrsereget, azaz nemzetőrséget kell létrehozni a vagyonosabb osztályból. Befejezésül megjegyezte Batthyány miniszterelnök: „Óhajtandó, hogy ez európaszertei forrongás veszély nélkül múljék el fejünk felől. A törvényhozás igyekszik elhárítani mindent mi anyagul szolgálhatna reá. . . A helyzet e nagy fontosságánál és a trón érdekénél fogva a közcsend s rend fenntartására nézve felelőssé teszem... A rend kérdése nem kevesebb most, mint szabadság kérdése is."

n Intézkedés történt a magántulajdon megsértőivel szemben. így a rögtönítélő bíróság felállítása a polgári vagyonvédelmet szolgálta a megyében. Ezek ismertetéséről, kifüggesztéséről valamennyi szolgabírónak gondoskodnia kellett. Az április végén fellobbanó mozgalmak a földesurakat és a megyei tisztviselőket megrettentette. Noszlopy kerületében igaz ugyan, hogy a tavasz és a nyár folyamán nem találkozunk parasztmozgalommal, viszont több panasz előfordult a földesuraságok ellen. A szobi volt úrbéresek és a község elöljárói tavasszal panaszt emeltek az alispánnál, hogy az uraság állataik elől elfoglalta a legelőiket. Az aísóscgcsdiek pedig Noszlopy Gáspárhoz folyamodtak hasonló ügyben. Itt az erdő használatát is tiltani próbálta az uradalom, sőt megkezdte az erdő kivágását.''' Mindkét helyen Noszlopy a volt úrbéresek, a község lakóinak javára döntött. A május 1-2-án tartott megyei gyűlésen jelen volt Noszlopy Gáspár és öccse, Titusz is. A Sárközy Albert első alispán elnöklete alatt tartott gyűlésen választották meg a 293 fős állandó megyei bizottmányt, amelynek a Noszlopy testvérek tagjai lettek. A bizottmány többsége, mintegy 220-230 fő a nagy és középbirtokos földesuraságokból és földnélküli nemesekből, tisztviselőkből állott, akiknek feladatát az alispán körvonalazta: „A törvényhozás üdvös szándékát buzgó közremunkálással elősegíteni, a közcsendet, s békességet fenntartani, s így a közszabadság legfőbb kellékét a személy és vagyon biztosságot minden sértések, s önkény ellenében megőrizni legfőbb polgári kötelességük... '

m Intézkedett május 2-án a bizottmány, hogy a júniusban tartandó képviselőválasztásra a tisztviselők felkészítsék a népet. A nép felvilágosítását a tisztviselőknek állandóan végezniök kell, hogy a „félreértések és a túlságos követelések hajlamának elejét vegyék". Tudtára kell adni a népnek a szolgabírók által, hogy csak az úrbéri szolgáltatásokat engedték el és így „ . . . minden más kötelezettségeik fenn állanak, azaz adózni, közmunkára menni, helybeli egyházi személyeknek eleget tenni, s mind által ami nem úrbéri birtok fizetni tartoznak."" A szolgabírók kötelességévé tették a falusi elöljárók választásakori törvényes felügyeletet, és figyelmükbe aján-