Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

rriert a limitálást kizárólag megyei belügynek lehetett csak tekinteni. Annál határozottabban szállt szemben minden olyan akcióval, amely a megye illetékességéhez nem tartozó céhprivilégiumot érintette vagy vette célba. Azt nem helytelenítette, hogy már a diéta előkészítését megelőzően 17 megye döntött a céhek országgyűlési megszüntetése mellett. De sürgősen érvénytelenítette Ung 1841 októberi végzését, amely a céhenkívüli kontároknak megengedte mesterségük szabad űzését és iparcikkeik háborítatlan árulását. Majd körrendeletben tiltotta el a kontárok működését, Hevest pedig meg is dorgálta, amiért a fenti rendeletet határozatilag károsnak nyilvánította. j) Oktatás és népnevelés Az iskoláztatás és népnevelés megyei keretű rendezésére 1840 után újabb 9 törvényhatóság küldött ki bizottságokat. A hatban el is készült tervek közös jellemzője volt, hogy a tanítói és jegyzői hivatalt elválasztották egymástól; kimondták a 6-10, illetőleg 7-12 éves fiúk iskolakötelezettségét, sőt ezt rövidebb időre korlátozva a lányokra is kiterjesztették; megengedve ugyan, hogy az egyházak önállóan is működtessenek oktatási intézményeket, egy vagy több helység, esetleg több hitfclekezet által közösen fenntartandó egységes iskola mellett foglaltak állást; a tananyagot pedig az általános alapismeretek és a hitoktatás előírása mellett a gyakorlati tudnivalók irányában kívánták bővíteni. Hont és Bars közgyűlései egyenesen oly tervezeteket emeltek határozatokká, amelyek értelmében az iskolahálózat megszervezésének és fenntartásának költségeihez vagy birtokaránylag, vagy megszabott tarifával minden egyes családapának, tehát a nemesnek is hozzá kellett volna járulnia. De a Helytartótanács, amely mindezekről a megyei jegyzőkönyvek revíziója során vagy a konzervatívok írásos tiltakozásaiból értesült, megsemmisítette a vonatkozó határozatokat. Eljárását hármas indokra építette: a nevelés, az iskolarendezés és -fenntartás elveinek meghatározása a megyékre nem tartozó felségjog; országgyűlésen kívül nem vethető újabb teher az adózókra; a nemesi adómentesség pedig az alkotmány sarkalatos törvénye, és nincs jogcím, amellyel ezt megsérteni az uralkodóosztály bármely csoportja illetékes volna. Ugyanezen érvekkel hatálytalanította a Kancellária Vas megye oktatásügyi rendszabályait is. A vasi kongregáció még 1837-ben hozott döntést arról, hogy a népnevelésnek, továbbá a magyar nyelv terjesztésének céljaira minden nemes telkenként 48 krajcárt köteles a házikasszába beszolgáltatni; a fizetési határidő lejárta után elrendelte a kinnlevőségek kényszerű behajtását, gróf Erdődy Kajetan ellen pedig, aki - noha megbízottai a kérdéses határozat meghozatalakor nem tiltakoztak - megtagadta a fizetést, ügyészi keresetet indított. A gróf felségfolyamodványára azonban közbelépett a Kancellária: arra hivatkozva, hogy csak a diétának lehet joga nemest adóztatni, Erdődyt a király nevében felmentette a kereset alól, sőt a nemesektől már befolyt pénzek visszafizetését is elrendelte. A megyének nem sikerült felirataival azt sem elérnie, hogy bízza az uralkodó az ügyet a bíróság döntésére; a Helytartótanács sürgetésére visszaszolgáltatta ugyan a beszedett pénzeket, de a kormány eljárását országos sérelemnek minősítette és felszólította a törvényhatóságokat, hogy azt a jövő országgyűlésre ugyancsak sérelemként jegyezzék elő. Felhívásának megtárgyalása azonban a megyék elsöprő többségében a konzervatív kormánypárt győzelmével végződött. A liberális kisebbség mindenütt azt