Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

tívok kerültek kétharmados többségbe. A módosított változat a kérdés eldöntését a megyék belszerkezetének rendezését követő időre ajánlotta elhalasztani, azzal az indoklással, hogy a nemesség háziadó alá vetésének ideje még nem jött el. A távollevő ellenzéki tagok megóvták a javaslatot, majd annak eredménytelensége után tiltakozásul kiléptek a bizottságból. így a második javaslat került az októberi közgyűlés elé, amelyre alaposan felkészült és szokatlan nagy számban érkezett be e túlnyomóan nagybirtokos megye arisztokráciája és papsága, sőt előzőleg gróf Zichy Ödönnél gróf Cziráky János és Ferenc, gróf Ürményi Ferenc, Szluha Imre, gróf Károlyi György, Barkóczy László fehérvári püspök és még sokan mások taktikai megbeszélést is tartottak. Hasztalan küzdött ezután a kongregáción az ellenzék, amely a történelem példájával, a józan ésszel, a törvényességgel, a nemzeti haladás érdekével és azzal a csalhatatlan örök igazsággal érvelt, hogy az államterhekben mindenkinek az élvezett jótéteményekkel arányban kell részesülnie. „A fizetni nem akaró gazdagok egy része a szegénység palástja alá takargatá tulajdon érdekeit", oly ürüggyel foglalva állást a háziadó ellen, hogy az alsónemességct akarja a tehertől megkímélni; más konzervatívok szerint a legutóbbi diétákból úgyis oly sok haszon áramlott a köznépre, hogy törvénytelen és igazságtalan lenne, ha a nemesség most még a háziadó terhének egy részét is átvenné tőle; bőven hivatkoztak a nyolcszázéves alkotmány rendíthetetlen védelmére is, állítva, hogy a háziadó vállalása ,,a szalonna megkezdése". így a fejéri közgyűlés a főispán erélyes közreműködése mellett a háziadó ügyét eltemette, sőt úgy döntött, hogy soha nem is veszi azt tanácskozásba, ha a tárgyról a megye nemessége nem kap körlevélben előzetes értesítést. Madarász József figyelmeztetésül hol a magyar jakobinusoktól, hol az O'Connelltől eredeztetett szavakat idézte a győztesek előtt: A fa eldőlt ugyan, de gyökerei élnek, és legközelebb kizöldül. A háziadó kérdését egyébként a szatmári pontok keretében, illetőleg velük összefüggésben, választmányi javaslat alapján, de még a követutasításról döntő közgyűlést megelőzően Borsod, Esztergom, Nyitra és Zemplén megyék tárgyalták meg. Borsod még a szatmári körlevél visszavonása előtt tűzte napirendre, de a vitát az 1841-i novemberi közgyűlés olyan napján kezdte meg felette, amelyre leapadt az előző napokon nem adózunkat zúgó kisnemesi kortesek száma. A konzervatívok itt is „mérges nyilakat szórtak a más erszényére határozók" ellen, de a teljes egységben felvonult liberálisoknak, akik közül Szemere Bertalan lelket rázó beszédében ecsetelte az adózók siralmas állapotát, Palóczy László pedig azt fejtegette, hogy „az északi veszély" miatt a nemzet gyengeségét okozó közfalak „távolítgatása" nem szenvedhet halasztást, kedvező döntést sikerült elfogadtatniuk. Elhatározták ugyanis; abban az esetben, ha a diéta választmánya a király megbízottaival a nemzet jogainak minden csonkítása ellen biztos kezességet nyújtó megegyezésre jutna, követeik vállalják el minden közadó birtokaránylagos viselését; ha a fenti alkudozás nem hoz sikert, akkor a diéta által megszabandó mennyiségű háziadó fizetéséhez járuljon a nemesség birtoka arányában hozzá. De e határozat ingatag talajon nyugodott; a borsodi liberálisok ezért tértek sietősen napirendre Szatmár visszavonó levele felett; hiszen annak hírére, hogy a nemeseket már most megadóztatják, Palóczy Tamás felbujtására nagy tömegű hangoskodó kortes özönlött az 1842-i februári közgyűlésre Miskolcra; a liberálisok azonban az adó említésének mellőzésével ezúttal még ügyesen kitértek az összecsapás alól.