Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

lamköltségen történő létrehozását. Előterjesztése, amelyet a pesti liberálisokkal egyetértésben tett, mindhárom megyében igenlő visszhangra talált; Tolna, majd - a csatornahálózat állami kiépítésének kívánalmával megtoldva - Fejér is a saját állásfoglalásával azonos határozatokat kérő körleveleket bocsátott szét a törvényhatóságokhoz, Baranya pedig bizottságot rendelt ki oly terv elkészítésére, hogy miként lehetne e vasutakat államköltséggel megépíteni. A soproni és a tolnai végzések, illetőleg felszólítások megtárgyalására számos megyében egyidejűleg vagy csupán kis időbeli eltéréssel került sor. Tolna álláspontja közben nyomatékot kapott Fiume város körlevelével, amely kikötőjének kiépítésén és a Lujza út megváltásán kívül ugyancsak a fiumei vasút pártolását szorgalmazta. A megyei viták végeredménye meghökkentő volt mind a kormány, mind a vezető konzervatívok számára. A tolnai indítvány mellett 41 megye többsége tette le voksát és határozta el mindenek előtt a fiumei vonal utasításba foglaltatását. A közgyűlések többségén nem is az eszme, hanem akörül kerekedett szóváltás, hogy a szükséges tőkét a diéta honnét teremtse elő. A liberálisok néhol más rendeltetésű pénzforrásokat javasoltak e célra átcsoportosítani, de a megszületett határozatok végül is vagy egyértelműen a kincstárra kívánták az igényelt építkezés finanszírozását hárítani, vagy pedig a követutasító választmányoktól, illetőleg a diétától várták, hogy keresse meg a legcélszerűbb, egyszersmind a legkisebb anyagi megterheléssel járó megoldást. A tolnai javaslat kedvező fogadtatásának a soproni akcíó ellentétes sorsa adott igazi jelentőséget. Többségi vélemény alapján ugyanis csak Győr, Mosón, Zala, Bars, Nyitra és Zemplén, a kezdeményező Sopronnal és Gömörrel együtt tehát összesen 8 megye nyilatkozott késznek arra, hogy a trieszti vasútnak Magyarországon átvezetését kérje legalább feliratban az uralkodótól. Veszprém nem emelt ugyan kifogást ellene, de leszögezte, hogy ő a fiumei mellé köti magát; Hont csupán tudomásul vette a soproni körlevelet; a többi megye vagy kategorikusan nemet mondott rá, vagy formálisan az utasító választmányhoz továbbította, de zömük eleve elhárító állásfoglalás kíséretében. Ellenzése indoklásául mindenütt ugyanazok az érvek hangzottak el: az ország nyugati szegélyét érintő trieszti vonal néhány megyének hasznot hozhatna ugyan, de e partikuláris előnyöket a benne rejlő veszély messze felülmúlja; vele egy idegen birodalom államadósságai is Magyarországra plántálódnának át, e körülmény pedig válság esetén hazánkban ugyancsak zavarokat támasztana; nem az ország szívéből indul ki, a forgalmat pedig, a tervezett fiumei vasúttól elvonva, Triesztbe, azaz számunkra idegen kikötőbe irányítaná; mindezek folytán csökkentené az ország bevételeit, eleve meggátolná az önálló magyar kereskedelem kifejlesztését, sőt talán még az ország területi épségét is veszedelembe sodorná. így jutottak arra a végkövetkeztetésre, hogy provinciális és ráadásul bizonytalan érdekekért „egy nagy nemzeti érdek nem tehető kockára". Pártolói nem sok érvet tudtak felhozni véleményük mellett: a trieszti hamarabb elkészül és kevesebbe kerül; tőle még a fiumei is virágozhat; a semminél az is jobb, ha legalább néhány megye részesedik a trieszti áldásaiból, a keleti országrészeken a fiumei se segítene jobban stb. Az igenlő és elutasító végzések mindkét kezdeményezés ügyében egyaránt esetleges összetételű közgyűléseken születtek: ezért nem tekinthetők a többség abszolút bizonyossága és - mivel menetközben változhattak - végleges állásfoglalásainak. A döntéshozókat közvetlen érdekeltségüknek, vagy éppenséggel érdekeltségük hiányának foka ugyancsak befolyásolta véleményük kialakításánál. Hi-