Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843) (Első rész.)

rumán végzéssé is emelkedett, másokat viszont megbuktatott az önzés, a szűklátókörűség és a közömbösség. A kongregációkon benyújtott javaslatok - függetlenül sorsuktól - felületesen nézve sokszor kicsinyeseknek, egészükben pedig egymáshoz semmivel sem kapcsolt, ötletszerű kívánalmak, módosítási igények összefüggéstelen halmazának tűnnek. A látszat azonban csalóka. A tett indítványok éppen összefüggésükben fejezik ki azt, hogy a kortársak számára szorítóvá lett az adott hatalmi-kormányzati, valamint társadalmi-gazdasági rendnek az a páncélzata, amely korábban még nyugalmat és elégedettséget biztosított védelmezettjei számára. A közgyűlésekre vitt javaslatok tükrözték, hogy feszeng a társadalom, illetőleg annak egy része: keresi helyét, mert már nem érzi jól magát a régi keretek között. Néhol itt, máshol amott kísérelnek meg a páncélon tágítani; egyesek abban hitben, hogy ezáltal elviselhetőbb lesz alatta, mások meg abban a reményben, hogy olyan rést vághatnak rajta, amelynek révén a páncél egészét lesz könnyebb szétfeszíteni. Valójában a társadalmi és nemzeti megújhodás-újjászületés felé mutatnak, annak tendenciáit hordozzák a megyegyűléseken felszínre került és gyakran vihart kiváltó javaslatok. Részei vagy legalábbis előkészítői egy olyan programnak, amely a viták tüzében még osak most formálódik, de amelynek célja a polgári Magyarország megteremtése és helyének meglelésc Európa népei között. Részei még akkor is, ha a javaslatok tevői, különösen pedig azok igenlői nem mindig vannak ennek tudatában. Mert minden reformkezdeményezés - főleg ha egy vagy több megye fórumán még győzelemre is jut - téglát lazít a feudalizmus és az abszolutizmus épületén. Segít kialakítani, majd felszínen tartani, a megyék körlevelezésén át pedig országos méretűvé tenni a létező rendszer avultságának és elviselhetetlenségének, hosszabb távon életképtelenségének előbb benyomását, majd tudatát nemzeti és társadalmi vonatkozásban egyaránt. Mindezzel viszont a talajt készíti elő ahhoz, hogy a reformigény ne rekedjen meg kisebbségbe utasítottan a megye keretei közt, hanem követinstrukció formájában a törvényhozás plénumára kerüljön. Ezért van a megyei reformindítványoknak - és a mögöttük álló megyei liberális nemesség szívós, mindennapi aprómunkájának - a látszólagosnál sokkal nagyobb, jövőbe mutató jelentősége. Mégpedig mind nemzeti, mind társadalmi téren, hiszen a reformjavaslatok e két terület között oszlanak meg. i. Felségjogot és osztrák-magyar viszonyt érintő ügyek a megyegyűléseken a) A sóügy Az ellenzék és a magyar, valamint a birodalmi kormány viszonyában különleges helyet foglalt el a sóár ügye, részben homályossága miatt, részben pedig azért, mert a liberálisok c kérdésben bizonyos határig számíthattak egyébként konzervatív rétegek támogatására is. A só árának megszabása, mivel a sóbányászat királyi monopólium volt, a felségjogok közé tartozott. 1790-ben azonban II. Lipót törvényben járult hozzá, hogy a sóár emelésére országgyűlésen kívül csak rendkívüli és sürgős esetben kerülhessen sor, máskülönben az emelés kérdését a diéta tárgyalhassa meg. Mivel az állami kiadások miatt 1792-re a növelés szüksége állt, elő, ekkor a rendek előterjesztésére törvénybe iktatták, hogy egyrészt a régi és új ár mázsánként 11 krajcár különbözetét mindaddig, amíg az emelés