Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)
Laczkó András: Sárközy István arcképe
Külömb is majd el hull már a Rósa szépe s nem is oly csalárdok ezek mint a Venus képe A Te szerelmed jóra meg ez után vál cl sok Nymphát egy Asszonyért miért is hagyál el. Miért adnál egy ménest .... el egy kanczáért Szabadságba miért vetnéd zálogba szoknyáért Élyed még világod iffju Legényember még elégséged lehet a páros ínségben Ritkán forog a koczkája jól a Szerencsédnek Hogy öröm légyen ölébe a Szép Menyecskének Egy mérő sót meg egyél esmeretségében Annak kit fogni kíván szived szerelemben mert nehéz ám esmeretlent kedvesekké tenni A kivel vagy jó vagy nem jó mind holtig kell lenni. Egy Asszonynak nem elég esmeretségére két három nap nehéz be látni szivére a momustól kivánt ablak akkor nyittatik meg mikor a külső arc mellett a sziv esmérszik meg Az a hübele Balázs akkor se midég jó mikor az a mit akar az ember venni ló Ezt pedig ha hibás lenne nem adhadd cserébe A kit szűznek köszöntöttél de Venus nevébe Ha látod a te hozzád hasonló Személynek Szép nemes indulatit szerető szivének Ezen veled meg egyezőt válasszad mátkádnak Ezt tarcsd igaz Venusodnak, ezt szagos Rosának' 1 '' Látjuk, a házas Horváth tanácsokat ad a nőtlen Sárközynek, hogyan kerülje el Venust. A helyzet már eleve fonák (különösen az, ha figyelembe veszszük a későbbieket, amikor a füredi úr azon örvendezett, hogy végre megszabadult a házasság rabságából). Ráadásul úgy értelmezte az Egy utazás lerajzolását, mintha abban a szerző szerelmi témát pendített volna meg. Ezt a félreértést sérelmezte Sárközy, mert a vers végére egy aláhúzott mondatot jegyzett be, amely szerint: „Messze esett szegény Horváth a mese értelmétől." 1784 júliusában Sárközy hosszabb időt töltött Füreden. Részt vett többek között azon az ünnepségen, amelyet a Pest megyei alispán, Szili József rendeztetett egy „hideg fürdő hajónak" felszentelése alkalmából. A hajót gróf Széchenyiné Festetics Juliannára emlékezve, Julianna nevére keresztelték. Az esemény természetesen megihlette Sárközyt, s Achilles kápolnája címmel hosszabb versezetet írt. A víz, a sajka, s a korabeli lírizáló szokások egyaránt arra késztették, hogy tág mitológiai alapokra állítsa mondandóját. Leírja például Thetis cselekedetét, amellyel Achillest a veszélyekkel szemben felvértezte és azt is, hogy Ulysses milyen ravaszsággal kényszerítette a trójai harcban való részvételre. Mindezt persze nem öncélúan, nem azért, hogy csak úgy historizáljon. A motívumokat az aktualitás szolgálatába állította. Úgy, hogy Thetis Júliává lett, annak okán, minthogy a dereglye is „erőt vesz" a habokon: „Zúgó habbja el vált szép csendes szállásra, / halált hozó mérge hasznos orvoslásra. / De, vallyon ki méltó illyetén áldásra? /Kit vett fel Julia ily oltalmazásra?" A kérdésekből következik, hogy Szili
