Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

töméses és zsuppos már csak ioo forint, a szalmával fedett hozzátartozó tömésistálló pedig 15 forint. A Kapos-völgyében Tászáron lehetett talán a legértékesebb mesterház az egész megyében: 600 forint becsértékben, amelynek a fala ugyancsak téglából épült, tetőzete azonban - itt is - náddal volt fedett. A hozzátartozó tömésfalú és zsuppos tetejű istálló 50 forint, a náddal fedett pince 30, a zsuppos félszernek pedig 15 forint volt a becsértéke. A táskái mesterház fala is téglából épült és náddal volt fedett, becsértékét azonban nem tüntették fel. A tótszentpáli 2 szoba-konyhás, kamrás, istállóval és pajtával rendelkező mesterház szobafalai is téglából épültek, a többi alkateleme azonban sárból és nádtetőből készült, mindössze csak 150 forint becsértékű volt. A külön új iskola pedig 200 forint, mindez igen jellemzően utalhatott az iskolaház értékére is. A lábodi tanítóháznak is mindössze 40 forint volt a becsértéke, míg a somogyhatvani notáriális házé csak 30. A jóval szegényebb Zselicben már a mesterházak értékei is alacsonyabbak voltak. Kislakon 100 forint, Nagy- és Kishárságyon 50 forint, Kisfaludon 20 forint, Szilvásváradon 15 forint, Mozsgón pedig mindössze 5 forint. * * * Az adózók épületeinek e becsült adatokon nyugvó összeírásaiból - az egész megyére s tájra általánosíthatóan - az is kiderült, hogy a megye falvaiban akár egész-, akár fél- vagy negyedtelkes jobbágyok házairól és gazdasági épületeiről volt is szó, vagy akár a házas zsellérekéről, mindenütt szinte általánosíthatóan a lakóházak vagy tömésből, vagy „fonyott' sövényből, vagy sárból készültek. Ritka kivételként - községenként - csak egy-két lakóház volt olyan, amelyeknek a falai téglából voltak kirakva. Ám e falakat is zsúp, vagy nád, vagy éppenséggel szalma borította. A melléképületeket csaknem mindenütt sárból vagy tömésből készítették, szalmatetővel, a pajták pedig többnyire „lábfásak" voltak, ugyancsak zsúp- vagy szalmatetőrc a félszerrel együtt. Ritka kivétel volt az a két somogyvári féltelkes jobbágy, akiknek az istállója téglából épült, jelezvén azt a szemléletet, amely még a XX. század első felében is dívott a megyében, jellemzőként a szegényebb parasztokra, akik tömésfalú és zsúpos lakóházakban laktak, de állataik részére téglából rakattak istállókat. Hat falu összeírását néztük át szúrópróbaszerűen: Táska, Somogyvár, Szomajom (a mai Kaposfő), Andocs, Somogytúr és Látrány helységekét az 184243-as esztendőből. Táska község 79 lakóházából 77 volt a tömés és mindössze csak kettőnek volt a házfala téglából. E 79 lakóház tulajdonosából három volt az egésztelkes, 70 a féltelkes, 5 pedig a házaszsellér. A faluban a mesterház volt az egyike azoknak, amelynek a falai téglából épültek, az épület azonban ugyanúgy náddal volt fedve, mint a község lakóházépületei nagyobbrészt. Somogyvár 88 lakóházából (egésztelkesé volt 6, féltelkesé pedig 82) csak egyetlen féltelkes háza épült téglából, illetve kettőnek - már fentebb is említve - az istállója. Szomajomban (Kaposfőn) 154 lakóház közül (ezek 6 egésztelkesnek, 6 háromnegyedtelkesnek, 66 féltelkesnek, 55 negyedtclkesnek cs 21 házas zsellérnek voltak a kezén) egyetlen téglaépület sem volt. Andocson is a 144 lakóházból csak egyetlen épült félig téglából, a többi lakóház mind tömés volt, nád- és zsúptetővel. Somogytúron a 80 háztulajdonos közül egyetlenegynek sem volt tégla lakóháza, de a 143 lakóházzal rendelkező hátrányban is valamennyi épület sövényből és tömésfalból készült.