Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Takács Éva: A Zselic, mint termelői táj az 1935-ös üzemstatisztika tükrében
nemes fajta, nem direkt termő szőlő termett, s 330 ezer gyümölcsfája volt.6 Erdejének nagyobb részén, 81,2%-án szálerdő üzemmódban, tehát 60-80 éves forda- szakban kezelték az erdőket. A fakereslet nem volt igényes, elsősorban tűzifára volt szükség, ennek kielégítésére az 1935-ös esztendőben az egész zselici erdőterületnek 4,8%-át vágták ki. Adataink azt mutatják, hogy a Zselic kiugró mértékben nem különbözött a környező tájtól, egyedül az erdők területe volt nagyobb a környezetéhez viszonyítva. Azt találtuk, hogy ha voltak is a termelő eszközzel, a föld mennyiségével, vagy a művelési ágak megoszlásával kapcsolatosan bizonyos kimagasló, vagy az átlagosnál alacsonyabb értékek a Zselic egyes területein, ezek az egész Zselic területén már kiegyenlítődtek. A szántóföld és az erdő, de különösen az egy helység határában található földterület nagyságának az összefüggésében két jól elhatárolható egységet találunk a Zselieben: a Somogyhoz tartozó északibb fekvésű és a Baranyához tartozó déli területeket. Annak eldöntésére, hogy kezelhető-e egységes tájként a Zselic, el kell végeznünk a szóródásszámítást. A tájra leginkább jellemző adatokat meg kell vizsgálnunk abból a szempontból, hogy a szélső értékek mennyire térnek el az átlagtól. Így kapunk egy olyan viszonyszámot, amely százalékos megoszlásban is kifejezhetően megmutatja az eltérés mértékét. Ha a viszonyszám alacsony (100% alatt van), akkor az adataink döntő része az átlag körül helyezkedik el, ha magas, akkor az adott szempontból a táj 'nem egységes, nagy különbségek lehetnek az egyes adatok - esetünkben az egy-egy községre vonatkozó adatok - között. Az 1935-ös statisztikai felvétel alapján a tájra leginkább jellemzőnek az összes területet, a művelési ágmegoszlást, a számosállatot tekinthetjük, de mivel egy termelői táj jellemzője az eltartóképessége, az 1930-as népszámlálás alapján feltétlenül számításba kellett vennünk az össznépességet is. Különösen kíváncsiak voltünk viszont a táji egység meglétére az erdők terén, így elvégeztük a szóródásszámítást az erdőüzemmódokra, a kihasznált erdőterületre és a kitermelt fa mennyiségére vonatkozóan. A számítások eredményeként a következő szóródásértékeket kaptuk: összes terület 62,35 % kihasznált erdőterület 138,8% szántó 69,15% kitermelt összes fa 80,39% rét és legelő 65,89 % tűzifa 84,57% erdő 114,80% szálerdő üzemmód 130,60% számosállat 71,59% sarjerdő üzemmód 162,20% össznépesség 48,10% Amint látható legalacsonyabb szóródásértékeket az össznépesség, az összes terület, a szántó ás a rét-legelő vonatkozásában kaptunk, vagyis a munkaerő és fogyasztó, valamint a mezőgazdasági műveléshez szükséges földterület vonatkozásában teljesen egységes a táj. Jó szóródásértékeket kaptunk a számosállat és az állattartáshoz szükséges rét-legelővel kapcsolatban is. A kitermelt összes fa és a tűzifa vonatkozásában kapott, még mindig viszonylag alacsony szóródások is azt bizonyítják, hogy faszükségletet tekintve általában, és a kitermelt fa minőségével szemben támasztott igényt illetően speciálisan is egységes elvárások voltak a Zselieben. Az erdőterület megoszlása és az erdőkben folytatott gazdálkodás magas szóródása viszont már arra figyelmeztet, hogy ebből a szempontból lehetnek kisebb, ún. gazdasági tájegységek a Zselieben. Sajnos ez a számítási módszer nem 454