Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)

tani. A cukorfőzőket és a oentrifugamunkásokat szigorúan ellenőrizték, a műszaki tisztviselőket pedig fokozotabban bevonták a termelés felügyeletébe. A finomító üzembeállítása ugyanis új technológiai folyamatok bevezetését tette szükségessé, a tapasztalat hiányát, a munkafegyelem megszilárdításával igyekeztek ellensúlyozni. A gyár 1924-ben a hagyományoktól eltérően - először gyártott kockacukrot, amely nemcsak a termelés, de az értékesítés tekintetében is újabb gondokat idézett elő. Délkelet-'Dunántúl cukorfogyasztói évtizedeken keresztül kristálycukrot vásároltak, ezért érthetően idegenkedtek a kockacukor vásárlásától. A beidegződött szokásokon túl még az is megnehezítette a termék árusítását, hogy lényegesen drágább vetít. Kladnigg aggodalmát fejezte ki emiatt az igazgatóságnak küldött jelentésében beszámolva arról, hogy a „közönséget arra reászoktatni, hogy kristálycukor helyett kockacukrot vásároljon igen nehéz dolog.”93 A kereskedők inkább Marcaliból hozattak kristálycukrot - a Patzenhoffer érdekeltség raktárából - mely fuvardíjjal együtt még mindig lényegesen olcsóbb volt, mint a kockacukor. Az igazgatóság azonban ennél messzebbre tekintett, a külföldi cukorügynökök jelentései szerint a nemzetközi piacokon az igény az új termék irányába orientálódott. „Svájc és Olaszország kifejezetten a Feinkorn minőséget veszi, míg másfajta cukrot elhelyezni ezen országokban egyáltalán nem lehet.”9'1

A finomított kristálycukor és a kockacukor értékesítése sem volt zavartalan, a kaposvári cukorgyár termékeit külföldön és belföldön is egyaránt bírálták, az átvevő cégek reklamáltak, de gyakran fenyegetőztek is. A gyár az előállított cukor töredékét tudta csak Nyugat-Európába exportálni.

A kifogások és a reklamációk sorozata arra késztette az igazgatóságot, hogy szigorúbb követelményeket állítson a gyár vezetőivel szemben. A hatvani, a selypi és a szerencsi cukorgyár termékeiből mintákat küldtek Kaposvárra tanulmányozás céljából. Általánosságban az volt a véleményük, hogy „a hazai gyárak termékei kivétel nélkül klasszisokkal jobbak mint a mienk, megtörténhetik az is, hogy ki fogják zárni a kaposvári cukrot, aminthogy tavaly Szolnok és Óbuda ki voltak zárva.”95

A cukor minőségét ért bírálatokat a gyár igazgatója általában elfogadta és jóllehet nem kis erőfeszítéseket tett a hibák megszüntetésére, mégis úgy látta, hogy a jelenlegi berendezéssel a vevők igényét nem lehet többé kielégíteni, a javításokon túl a gyárat — nem kis költséggel - úgy kell korszerűsíténi, hogy fel- zárkózhassék a legjobban felszerelt cukorgyárakhoz. Az Országos Gőzkazánvizsgáló Egyesület 1926-ban a cukorgyár műszaki felülvizsgálata alkalmából felszólította az igazgatóságot, hogy az elavult több évtizede használatos kazánok közül négyet azonnal cseréljenek ki, a többinél pedig végezzék el a szükséges javítási munkálatokat.96

A MIR részvénytársasága tehát válaszút előtt állt, két lehetőség között választhatott, vagy a karbantartási munkálatokkal párhuzamosan évenként kisebb- nagyobb javításokat végednek, amely ugyan nem tőkeigényes, de hosszabb távon igen költséges, vagy pedig nagyobb tőkebefektetéssel évtizedekre megoldhatja gondjait, a gyár olcsóbban termelve pedig versenyképesebb lehet. A kaposvári cukorgyárban a beruházási és a kivitelezési munkákat 1929-ben kezdték el, amelyeket majd a következő tanulmányunkban ismertetünk.

390