Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)
A taJajlaboratóriumnak a tevékenysége tehát nem szűkült le csupán a talajelemzésekre, hanem annál lényegesén több, a mezőgazdaság egészét érintő tudományos kérdések elméleti és gyakorlati kivitelezésével is foglalkoztak. A MIR igazgatósága feltehetően a svéd példát tekintette modellnek, ahol már 1927-ben a cukorgyárak részére egy központi talajlaboratóriumot létesítettek. A cukorgyárak a laboratóriummal együttműködve „feltérképezték” a répatermelő gazdaságok talajviszonyait, amelyek alapján aztán javasolták a termelőknek, hogy melyik területen mit termeljenek, a talaj összetételének megfelelően pedig milyen műtrágyákat célszerű használni. A kaposvári cukorgyárban végzett laboratóriumi talajreakció-vizsgálatok során a vegyészek arra a kérdésre keresték a választ, hogy az igényesebb növények a nekik megfelelő talaj reakcióhatárok között miért fejlődnek jobban és a termés mennyisége hogyan növekszik. Nyilvánvalóvá vált, hogy a burgonya, a rozs, a zab a kissé savanyú talajban, a búza, a cukorrépa, főként pedig a lucerna csak a gyengén lúgos talajban ad jó termést. A vizsgálatok azonban azt is igazolták, hogy „nemcsak a nagyon savanyú, hanem a nagyon lúgos táblák sem igen alkalmasak a cukorrépa-termelésre”.78 E tapasztalatok alapján a béruradalom vezetői a vetésterv készítésénél, már figyelembe vehették - éppen a laboratóriumi elemzések alapján - az egyes gazdasági kerületek, azokon belül is a különböző táblák talajviszonyait. Az is bebizonyosodott, hogy a szuperfoszfát és a kénsavas ammó’niák savanyúak, a Thomas salak és az összes mésztrágyák pedig lúgos hatásúak, éppen ezért a talaj reakcióját a műtrágyázásnál is tekintetbe kellett venni. A laboratóriumban a talaj mésztartalmát egy Schreiber-féle készülékkel határozták meg. E vizsgálatok rendkívül jelentősek voltak, mivel a béruradalomban a termőtalaj 28%-ának nem volt csak mészigénye, 29%-ának 1000 kg-on alul - szénsavas mészben kifejezve - 32%-ának 1000 és 2000 kg között és 11%-ának 2000 kg-ón felül volt a mészszükséglete.79 Jóllehet az 1000 kg-on aluli mészigény még csak figyelmeztetése a természetnek, az ennél nagyobb mészigényű táblákat azonban már - különösképpen azokat, amelyekben cukorrépát és lucernát kívántak termeszteni - meszezni kellett. Az eltérő talajviszonyokat figyelembe véve, a meszezést is különféleképpen kellett végezni. A homoktalajhoz szénsavas meszet, az erősen kötött nehéz talajhoz égetett meszet, a középkötött talajhoz pedig a mésziszapot használták. A béruradalom gazdasági kerületeiben végzett kísérletek során a talaj minőségét kívánták javítani, illetőleg a kataszteri holdankénti termésátlagot akarták növelni. A legjobb eredményeket a cukorgyári mésziszappal érték el, amelynek hatására a cukorrépa terméshozama kataszteri holdanként átlagban 20-30 q terméstöbbletet eredményezett. Ismertetjük azt a kísérletet, amelyet a béruradalomban - három éven keresztül - egy extrém savanyúságé táblán végeztek.80 Az A és B parcellák terméseredményeit összehasonlítva a különbségek feltűnően nagyok. A terméseredmény ilyen nagymérvű eltérését minden bizony- nyal a műtrágyák különfélesége is befolyásolta. A meszezett parcellákban átlagban 43 q termóstöbblet mutatkozott, így ha 1 q répa árát 2,15 pengővel számítjuk, akkor a tiszta nyereség kataszteri holdanként 40 pengő volt. Ha figyelembe vesszük, hogy a béruradalomnak és általában a répatermesztő gazdaságoknak a 383
