Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)
A háború első éveiben egészen 1916-ig a répa alapára nem változott, de - a körülményeket figyelembevéve - a termelők háborús pótlékban részesültek. 1915-ben háborús pótlékként minden beszállított métermázsa cukorrépa után 20 fillért kaptak a termelők, a mellékterméknél pedig 50% friss szeletet, vagy pedig 4% szárított szeletet. Az utóbbit azonban csak 1918-ig tudták előállítani, a munkaerőhiány és egyéb nehézségek következtében, a későbbiekben a termelőknek a szárított szelet igényükről le kellett mondanioik. Az 1915. évi cukorrépa- termesztés országos visszaesése pénzügyi szabályozást igényelt, a háborús pótlékot, 1,50 koronára emelték fel - így a cukorár felülfizetést az alapárral kombinálva -, 100 kg répa után, a kaposvári cukorgyár 4,46 koronát fizetett.34 1917-ben az előző évi 3839/1916. ME sz. rendelet alapján két forinttal emelték a háborús juttatást, így annak összege 3,50 koronát tett ki. Azok a répatermelők pedig, akik 1917-ben legalább akkora területen termeltek répát, mint a megelőző évben még utólagosan mindén mázsa cukorrépa után 1 korona juttatást kaptak.35 1917-ben a cukorgyárnak a cukorrépa mázsánként 6,50 koronába került, azoknak pedig akik a rendelet szerint termeltek 8 koronán felül is fizettek. Kladnigg ekkor még optimistán ítélte meg a helyzetet, mondván, hogy a répa a háború előtti árak háromszorosára emelkedett, a napszám azonban még a dupláját sem érte el, így a háborús pótlék kedvezményét csak a gazda élvezi.”36 Megállapítása valóban nagyon sok igazságot tartalmazott, főleg ha az ekkor még rendelkezésre álló olcsó hadifogoly munkások foglalkoztatását is figyelembe vesszük. Persze ez korántsem jelentette azt, hogy a termelők elégedettek lettek volna, mivel a jövedelem növekedésével a termelésben mutatkozó nehézségek hatványozottabban érződtek. Ugyancsak bonyolította a helyzetet, hogy a különböző gyárak eltérő juttatásokban részesítették a termelőket. Báró Biedermann Rezső jószágkormányzója 1917 tavaszán, keveselte a kaposvári cukorgyár által biztosított szerződési feltételéket. - Kladnigg szerint három olyan gyárról is tett említést, amelyekben többet fizettek a répáért, mint amennyit a kormányrendelet megállapított. Az egyik gyár 1 korona helyet, 1,50 koronát fizetett az 1916. évi répa után, a második a 6,50 koronát túllicitálva 7,04 koronát biztosított és 60% szeletjárandóságot, a harmadik pedig 6,90 koronát, az 50% szeletjárandóságon felül pedig még 30% szeletet is adott 65 filléres árban.37 Föltehetően a kereslet és a kínálat törvényszerűsége késztette a gyárakat a differenciált szerződésekre. A 4358/1917. sz. kormányrendelettel 14 koronára módosították a répa alapárát, amelyben közrejátszott az általános cukorhiány és az infláció felgyorsulása is.38 1919-ben a 75 koronás alapárhoz minden termelőnek ingyen cukrot is biztosítottak, - minden vagon répa után 10 kg-ot - illetőleg egy meghatározott mennyiséget még vásárolhattak is. A cukorínség közepette e juttatás kétségkívül befolyásolta a termelők további magatartását. Miként az előbbiekben is említettük, 1920-tól kezdődően a különféle szerződések szövevényével és dzsu’ngeljé- vel állunk szemben. A fokozódó infláció a cukorrépa valorizációját tette indokolttá, így 1922-ben az alapárat úgy állapították meg, hogy ha 1922. október x-től december végéig a búza ára átlagban 1800 koronánál magasabb, az esetben - a 180 koronás répa alapárhoz - minden 100 korona búzaár után, amely az 1800 koro'nát meghaladja, 6 korona különpótlékot adnak a termelőnek, 2300 koronán felül a répapótlék azonban már nem emelkedik, így az alapárhoz maximum 30 koronát kaphatnak még a termelők.39 365
