Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Magyar Kálmán: Somogyvár ispánsági- és megyeközpontról
mora cum redditibus, et pertinendis suis . . .-'nál,146 a Somogyvárndl (apud castrum) szereplő vámhartpad a szávaszentdemeteri apátság birtokában volt. Ez azt is jelentette, hogy a somogyi vár vámjának (többek között a Hidasnak) a vámharmadát, a „görögnek” mondott apátság birtokolta.1'’" Ugyanakkor a szerémségi apátság - a vámharmad mellett - vineas oum terris birtokolt Karád határában, a Nagycsepely mellett lévő Makrai hegyen. Mit jelent ez? Mindenesetre azt, hogy legkésőbb a szávaszentdemeteri monostor újjáalapításakor148 (a n. század 6o-as és 70-es évei) Salamon és Géza - a keleti valláshoz tartozó kijevi, illetőleg bizánci érdekeltsége révén - adományozta a somogyi vámharmadpt, a makrai szőlő bírt okkal együtt a görög apátságnak. Lehet-e újjáadományozásról szó? Feltehetően igen, hiszen területünk (főképpen Zala, Baranya, Veszprém) a korai görög térítések hatósugarába is tartozott.149 Végső soron teljesen biztosnak látszik, hogy a 11. századtól az 1204-1232 közötti időkig bezárólag Somogyvárnak közvetlen érintkezése volt a bizánci kereszténységgel. A somogyvári vámharmadot éppen a 13. század első felében - a görög monostor önálló létének megszűnése után - szerezte meg Pannonhalma. A Somogyvár város, illetőleg a falu kérdése Somogyvárt az 1091-es alapítólevél urbs-ként említi. 1224-ben város (oppidum), de ugyanakkor - a 12. század végén és a 13. század első évtizedeiben - villa magna-ként szerepel. A 14. századbán pedig több ízben is villa, azaz falu a megnevezése. Az 1366-ban villa Sumugvar,1'10 két évvel később Sumiguar villa, illetőleg 1397-ben villa Somogyvár-ként szerepel. Az urbs vagy oppidum, illetőleg a villa felett - a Szt. László-féle rendelkezés értelmében - a földesúri jogkört az 1091-ben a Kupavárhegyen alapított bencés apátság gyakorolta, illetőleg próbálta gyakorolni. A monostornak adott Sumich-on (cum territorio suo) éppen a villa-ként szereplő időszakbaln, 1378-ban több évszázados harc után egyezség született az apát-földesúr és a falusi, de inkább városinak tűnő polgárok között. Megállapíthattuk, hogy a királyi vendégek, a hospesek (annak ellenére, hogy villaként emlegetik Somogyvárt) komoly, szinte városi szervezettel rendelkeztek. Ezt tükrözi az apát által készített oklevél, amelyben a bírón kívül négy volt bírót, illetőleg 8 polgárt ismerünk meg.101 A 12 esküdt között egy szűcs, egy nyereggyártó (sellipar) és két kereskedő (institor) foglalt helyet.152 Mályusz Elemér feltételezi, hogy ezek „a tanács tagjai”. A királyi vendégek (hospesek) már 1272-ben szerepeltek, amikor kötelezte őket a király, a Szt. Márton napi egy nehezéknek, azaz 5 dénárnak a somogyvári apátnak való megfizetésére.153 Száz évvel később, komoly harc árán (amelynek során véregzéssel, erőszakoskodással, megszentségtelenítették a monostort) elérték, hogy egyezséggel szabályozta az apát-földesúr vitás kérdéseiket, illetőleg igényüket. Ennek során László apát átengedett a polgároknak bizonyos somogyvári földeket,154 a vár alatt lévő apátsági malomtól nyugatra lévő földrészt, s az ugyancsak a vár alatt lévő kaszálók egyikét155. Ugyanakkor az apátság faizás jogot biztosított, a Ka- licza tavat közös használatra engedte át, valamint a Fafsztelek falu használatáért évi 40 Ft-ot kért a polgároktól. 33
