Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén
az inkei erdőben gyilkoltak meg: Horváth (Szundra) Gyula (1900) szabósegéd, kéthelyi lakos. Vöröskatona volt. Gold Vilmos (1859) bádogosmester, marcali lakos. A községi munkástanács tagja, a vasas szakszervezet elnöke. Régi szervezett munkás volt. Ladi János (1879) tanító, mesztegnyői lakos. A marcali járási munkástanács tagja és községi párttitkár volt. Mayer István (1895) jogszigorló, marcali lakos. Kaposváron a megyei munkástanács hivatalnoka volt. Mika József (1899) földműves, kéthelyi lakos. Vöröskatona volt. Tóth János (1898) gépész, budapesti lakos. Vöröiskatona volt. S végül az ismeretlen segédjegyző, akinek nevét homály fedi.173 A mártírok közül 18 főnek a foglalkozása munkás, paraszt, illetve iparos volt. Hét meggyilkolt mártír értelmiségi, illetve tisztviselő volt. A Tanácsköztársaság ideje alatt a járás, illetve a községek tanácsainak, illetve a pártszervezetnek a vezetői voltak. Többén resztvettek a nagybirtokok szocializálásában, illetve a földosztásban. A cselédek, a gazdasági alkalmazottak megfélemlítésén túl, az újbóli, fokozottabb kizsákmányolást óhajtotta bebiztosítani valamennyi nagybirtokos, Pró- nay gyilkosságaival, Prónayt a fővezérség, valamint a kerületi parancsnokság küldte Kovács Antallal egyetértésben az ún. „propaga'nda-körútra” a megyébe. Amikor augusztus 28-án dr. Lehner főszolgabíró tiltakozott a különítmény módszere és eljárása ellen és azt Prónay visszautasította, másnap táviratban érdeklődött Siófokon és Kaposváron is a század feladatáról. Kovács alezredes megyei parancsnok, ante-datált levelében augusztus 27(l)-én közölte, hogy a „. . . Prónay század rendcsinálásra kiküldetett.”™' Hasonló telefonértesítést kapott Siófokról a fővezérségről a kormánybiztos is, aki „. .. onnan azt a választ kapta, hogy a Prónay század tejhatalommal fel van ruházva, amit ö csinál, az mind rendben van.”175 Lehner ugyanis Tóth Gyulával augusztus 30-án Kaposváron felkereste dr. Svastics Nándor vármegyei kormánybiztost, aki megkísérelte Prónayt a fő- vczérségnél félreállítani. Ez neki sem nikerült. Szeptember i-i keltezéssel Tánczos ezredes megküldte a fővezérség értesítését, hogy a „. . . Hadügyminiszter felhatalmazása folytán katonai alakulatok a kommunisták összefogására feljogosíttat- tak, s az azokkal való bánásmódra részletes utasítást kaptak.”176 A fővezéri parancs alapján gyilkoló különítményesek a tőkés-földesúri rendszert erősítették meg, ezért hívta őket gr. Hunyady és gr. Széchenyi is a birtokára. Ennek a bizalomnak tiszttársaival Prónay megfelelt. Megfelelt azért is, mert századában több nagy és középbirtokos tiszt szolgált. Már Szegeden tagja volt a különítménynek herceg Odeszkalchy Károly fhdgy, gróf Crouy Péter fhdgy, báró Feil its Egon fhdgy, gróf Salm Herman fhdgy, Bibó Dénes fhdgy, gróf Széchenyi József hdgy és Gaál Olivér hdgy. Az utóbbi kettő Somogy megyei nagy- birtokos volt. Maga Prónay a gentryk közé tartozott, aki később házassága révén lett hétszáz hold birtokosa. Ezek a tisztek társaikkal együtt a Tanácsköztársaság megdöntése után kíméletlenül leszámoltak azokkal, akik a nagybirtok felosztását, szocializálását intézték. Marcaliban az 1919 augusztus végén gyilkoló tisztek közül néhánynak a nevét is ismerjük. A húszas években, a gyilkosságokban résztvett és felismert tisztek ellen névleges hadbírósági eljárás ihdult. Ezek a következők voltak: Makay Imre és Rozsek Ottó századosok. Az utóbbi édesapja Széchenyi gróf főerdésze volt. Baky László, Balassa István, Cicatricisz Miklós, Csaba István, Dem un József, Falböck Zoltán, Faber Rudolf, Inczédy Ágoston, Jakula Kálmán, Kaletsky 338
