Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén
Szigethy Antal előre jelezte a megye tanácsköztársasági vezetőinek a sorsát, hogy a tisztek önhatalmúlag kívánják elintézni őket. Csupán az elhurcolási tervről nem volt még tudomása, mert azt ezekben a napokban dolgozták ki. Prónay Siófokról visszaérkezve Kovács alezredestől megtudta, hogy a megyei vezetők ellen nem tudnak kellő, halálthozó vádiratot előállítani. Az egyik este, Márffy, illetve Pogányné vacsoráján Kovács és Prónay elhatározták, hogy a vezetőket a fogházból elhurcolják. A terv gyakorlati végrehajtását Kovács vállalta. Szeptember derekán gondolni kellett Horthy parancsára a népítéletek megszüntetésére. Ezért kihallgatás ürügyén Siófokra, Farkas János igali járási köz- igazgatási megbízott ügyében kérték kiadni őket. Kovács alezredes tudva, hogy a fogházból való kilépésre a főügyész írásos beleegyezése szükséges, szeptember 16-án elkészítette az ezt célzó szolgálati jegyet.129 „Somogy és Baranya vármegyék katonai parancsnoksága 916/vf. szám. Az államügyész úrnak Kaposvár Kaposvár, 1919. szeptember 16-án. Kérem Szalma István, Tóth Lajos, Latinca Sándor, Lewin Samu és Farkas János (Igái) kommunista vádlottakat - ez utóbbi ügyében leendő kihallgatás és szembesítés végett a parancs felmutatójának kiadni. Kovács alezredes.” Kovács az írást segédtisztjének, Pánczél Lóránd főhadnagynak adta át, az pedig további intézkedéssel Jamrich János hadnagyot bízta meg. Dr. Révy 1920. március 9-i jelentéséből idézzük a történteket: „Az utcán találkoztam Kovács alezredes vármegyei katonai parancsnoknak egyik, általam személyesen is jól ismert tisztjével, ki átadta nekem Kovács alezredesnek azon átiratát, melyet 722/1919. számú jelentésemmel másolatban felterjesztettem. Én az átiratot ott az utcán átolvasva, ráírtam ceruzával a fogház felügyelőnek szóló utasítást, hogy a nevezettek kiadhatók, minthogy pedig köztudomású dolog volt akkor, hogy a letartóztatottakat a katonaságnál testileg súlyosan bántalmazni szokták, s néhányszor már a kihallgatás végett átkért egyének panaszkodtak is nálam emiatt, erre gondolva még megmondtam az illető tisztnek, hogy a foglyoknak nehogy bántódása történjen. Én ezután utómra me'ntem, s aznap már a fogházban nem fordultam meg. Másnap reggel, mikor szokásom szerint hivatal előtt bementem a fogházba, meglepetéssel értesültem, hogy az öt foglyot nem előző nap délután, hanem csak éjjel felé vitték el a katonák a fogházból valahova kocsin. A dolog gyanúsnak tűnt fel, s mire felmentem a hivatalba, ott már értesültem a városban elterjedt arról a hírről, hogy Latincáékat kivégezték. Néhány nap múlva négyszemközt megkérdeztem egy tisztet, akiről tudtam azt, hogy a valót ismeri, s ő be is ismerte előttem, hogy Latincáékat tényleg kivégezték a nádasdi erdőben, s ott el is temették.”130 Latincáékat az éjjeli órákban két kocsival szállították el a fogházból a nádasdi erdőbe, ahöl ma az emlékmű áll. A tisztek első csoportjából Pánczél Miklós fhdgy, Baky László hdgy, Polgár Elek hdgy, Jamrich János t. hdgy és Pánczél Lóránd fhdgy voltak felelősek az elszállításért. A kikérés, illetve kihall329
