Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén

csatlakozott a forradalomhoz. Az Osztrák-Magyar Bank megbízottja és a mun­kástanácsi választások előkészítője volt. Szántót elsőként tartóztatták le. Prónay a börtönből rabolta el és a szarkavári Somssich kastély majorbeli pincéjében tartotta fogva, és kínozta. Délelőtt - Szent István napján - a Honvéd gyakorló­téren dr. Szántót pokrócba osavartan a tűző napon kikötötte. A hajnali órákban a régi várromok mellett - vasúti talpfákon a tisztek kínozták és ott érte a ha­lálos lövés is.110 A különítmény először Somssich László vendégszeretetét élvezte egy hétig Kaposújlakon, innen indultak Fonyódra, ill. Marcaliba. Augusztus 20-án a Pró- nay-,tisztek a fűtőház mellett pedig a Zala megyei Munkástanács titkárát, Székely Ármint (1889-1919) akasztották fel. Másnap délután Bu-czy Ferenc főhadnaggyal az élen a helyi kisgazda­század kiegészülve néhány prónaysta tiszttel - betört a törvényszéki fogházba. A fegyveresek egyenesen a fogházudvaron sétáló Latíncá'nak estek és a „...ha­jánál fogva a földre dobták, ahol puskatussal agyba-főbe verték. Latinca elv- társ azt kiáltotta feléjük: — Ez embertelenség! - De ezek könyörtelenül ütötték- verték tovább, míg eszméletlenül vérében fetrengve maradt az udvaron. Ezután Tóth Lajos direktóriumi tag kövekezett. A vézna, beteg embert is véresre ver­ték, és szintén eszméletlen állapotban maradt az udvaron. Majd következtek a cellák. Rettenetes volt a foglyoknak hallani az ütlegeléseket és jajkiáltásokat, és várni, míg rájuk kerül a sor.”111 „Pár nap múlva Latinca Sándor is kijött összegörnyedve a cellájából, mi­vel összetörték az oldalbordáját — mert puskatussal és derékszíjjal verték az em­bereket. - Megfognak még ezek fizetni ezért amit velünk tettek - mondotta Csi- ma János fogolytársának Latinca. Állandóan vigasztalt, akihez csak közeiért és buzdított bennünket. Őrá, ha bármit is fognak, nem kaphat öt évnél többet!”112 Közben Prónay a kaposvári állomáson lefegyverzett egy páncélvonatot, melynek a legénysége nem látszott elég megbízhatónak! „Ezeket felcseréftettem az én embereimmel, akikkel azután rendbe tarthattam a déli megyének a Dráva mellett elhúzódó vidékeit is, melyek a szerb-horvát határmentét is ellenőrizték.” A X. számú páncélvonat parancsnokául Prónay egy fiatal tisztet; Pánczél Miklós főhadnagyot nevezte ki, akinek bal karja a háborúban megsérült. A béna karú szadista főhadnagy élenjárt később a Prónay század terrorcselekedeteiben, kitű­nő pisztolylövő is volt. Szórakozásai közé tartozott korábban a foglyokra való célbalövés. Most, hogy a páncélvonat parancsnoka lett, a legkegyetlenebb al­tiszteket vette maga mellé. Prónay visszaemlékezéseiben írta: - „Ezen pácélvo- nat túl jól működött, amennyiben mint később megtudtam, a legénysége néhány menekülő kommunista zsidóval is befűtötte a kazánfát. Ennek a szaga azM-tán annyira ráfeküdt a pályaudvar környékére, hogy ezt a vonatot távol a várostól kellett kitolatni.”m Hogy kiket csonkított meg és égetett el Kaposváron Prónay, azt hat év­tized múltán is homály fedi. Áldozatai közül ismerjük Seregély Aladár (1893— 1919) századparanosnokot és Hafdu Imre (1899-1919) zászlóalj politikai biztost. Mindkettőt augusztus 25-én Kiskorpád határában gyilkolták meg. Seregélyt több vöröskatonával együtt Hajdú szeme láttára égették el, míg őt Pánczél Miklós sa­játkezűig lőtte le a kiskorpádi őrház mellett.114 Augusztus 22-én lőtték le brutá­lis megkínzás után Nagybajomban, Wirth Károly munkástanács-tagot. A Prónay század augusztus végén Bárdibükkben, majd Toponáron állomásozott. Toponá­326

Next

/
Oldalképek
Tartalom