Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején
Iparkamara rendszeresen tiltakozott ez ellen is. S végül az 1896. XXIII. te., mely házadómentességet engedélyezett, kihatott az építkezési kedv fokozódására.61 Ennél az iparágnál említjük meg azokat a nagyvállalatokat is, amelyek részint vasútépítés, részint közútépítés, illetve ármentesítés céljából jöttek létre, s amelyek az 1910. évi népszámlálás adatai szerint Dél-Dunántúlon 7 válalat- ban 622 főt foglalkoztattak.62 Figyelmet érdemel még a szolgáltató ipar, amellyel összevontan tárgyaljuk a vendéglátó ipart is. Ez az az iparág, amely a legérdekesebben regisztrálja a társadalom munkamegosztásának előrehaladását. 1876-ban 4 183 ipari keresőt találunk ebben az iparágban, s ez az összes iparban dolgozók 10,6 százalékát jelentette ekkor. Van közöttük könyvkölosönző, fényképész, fodrász, gyepmester, kávés, kocsmáros, sőt még bérkocsis is. Baranya megyében, ahol Pécs miatt a legdifferenciáltabban különülnek el a foglalkozási ágak - a szűkén vett szolgáltatóiparban 21 féle foglalkozást találunk ekkor, míg a szálloda- és vendéglátó iparban ismét 11 féle foglalkozási megoszlást számolhatunk össze. Ezek az iparok általában képesítéshez voltak kötve, de nagyrészt az ízlés és a divat szabályozta szükségességüket. Például a borbélyipar a városokból falvakra is kiterjedt, de a foghúzás és az érvágás .már nem tartozott a munkakörébe - mint azelőtt. A parókakészítés a divat változásával szűnt meg stb. 1910-ben ez az összevont iparág már 7030 keresőt foglalkoztatott, de arányuk csökkent, az ipari keresőknek mindössze 8,3%-a tartozott a szolgáltató és vendéglátóipar munkásai közé. Ebben az iparágbán is találunk nagyvállalatot: 1900-ban Somogybán 1 (Kaposváron), Zalában 3 (Alsólendván 1 és Nagykanizsán 2), vendéglős, szállodás vállalatot jegyeztek fel 31, illetve 117 alkalmazottal. 1910-ben Pécsett is találunk már egy 38 „segéd”-del működő szállodást, Somogy megyében 22 fővel üzemel a szálloda és vendéglő, Zala megyében Csáktornyán 27, Nagykanizsán 42, Zalaegerszegen pedig 28 fővel dolgozó szállodát találunk. Tolna megyében ebben az évben sem volt ebben az iparágban nagyvállalat.63 Dél-Dunántúl területén tehát 1910-re a vendéglátó ipar nagyvállalatainak száma 5-re nőtt, s az azokban alkalmazott segédek száma 162 fő. A szolgáltató és a vendéglátó ipar tehát még távol áll a nagyvállalati jellegtől ezen a területen. * Az iparáganként végzett, s több forrásra támaszkodó vizsgálat lényegében a statisztikák számadataiból kiolvasható képet támasztja alá. Területünkön felfelé ível a népesség iparban történő foglalkoztatottsága - a gyáripar is kialakult -, de az előbbinek üteme lassúbb, mint Dunántúlon és Magyarországon - az utóbbi, a gyáripar pedig az átlagosnál kisszerűbb, gépi teljesítőképessége, munkáslétszáma alacsonyabb, mint Dunántúl északi felében. (Lásd V. táblázat.) Azok a nagyobb üzemek, amelyek itt a századforduló után létesültek, nagyrészt csak félfeldolgozó üzemek voltak (lengyárak, selyemgyárak), a munkafolyamat utolsó része már a határokon túl zárult le. Néhány nagyobb üzem csak az élelmiszer- iparban alakult ki, s ezek egy része is a területen kívüli nyersanyagra (gabona, fa) és piacra támaszkodott. Az üzemek jelentős része (elsősorban a téglagyárak) idónyjelleggel dolgoztak, így e gyárak munkásai is csak időleges kereseti forrást láttak a gyári munkában, nem kötődtek ahhoz munkájukkal, szakértelmükkel. 296
