Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején
A tényleges kép megrajzolásához, s főként a kis- és gyáripar arányának és súlyának valósághoz hű megállapításához több forráscsoportra kell támaszkodnunk. A továbbiakban iparáganként haladva tekintjük át az ipar, és azon belül a gyáripar helyzetét. A vas- és a fémipar az, ahová a vasgyárakon kívül az aranyművesség, a réz- művesség, az ékszeripar is tartozott, sőt ide sorolták a bádogos és vízvezeték- szerelő ipart is. Ebben az iparágban dolgozták a kovácsok és a lakatosok. Kezdetben tehát igen nagyszámú kézműiparost foglalkoztatott a vas- és a fémipar. 1876- ban az ehhez az iparághoz tartozó ipari keresők (önálló vállalkozók, segédek, tanoncok) száma 4 943 fő volt Dél-Dunántúlon, amely a kamarai jelentésben összeírt összes ipari keresők 12,5%-át alkotta. 1910-ben viszont 9 070-re nőtt az iparág keresőinek száma, míg arányuk 10,8%-ra csökkent. (Lásd IV. táblázat.) Ebben az iparágban aránylag korán találunk már gyárakat, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara erre vonatkozó adatait már áttekintettük. 1906-ban, majd 1910-ben a gyáripari összeírások szerint Baranya megyében három vas- és fémiparhoz tartozó gyárat találunk, melyek közül az egyik egy rézöntő gyár volt Pécsett. De több gépgyár is állított elő ebbe az iparágba tartozó termékeket. 1906-ban 562, 1910-ben 621 volt e gyárakban dolgozó munkások száma, és Baranya megyében az előállított vas- és fémipari termékek értéke 1906-ban 1 870 000 K volt. Ebben az évben sem Somogy, sem Tolna megyében nem találunk még ebben az iparágban gyárüzemet, 1910-ben viszont mindkét megyében egy-egy gyárat tüntet fel a statisztika 22, illetve 34 munkással. Zala megyében már a XIX. század végétől dolgozik a nagykanizsai Mercur-gyár, amely 1906-ban 110, 1910-ben 147 munkást alkalmazott. 1906-ban 210000 K termelési értéket állítottak elő ebben az üzemben. A Zala és Baranya megyékben ekkor megtermelt érték az országosan, mindkét összevont iparágban feljegyzett termelési értéknek 0,67%-át alkotta/'9 Az 1912 és 1914-ben megjelentetett ipari címtárakban konkréton is megtaláljuk az ehhez az iparághoz tartozó üzemeket, melyeknek száma ekkor 10, s a bennük alkalmazott munkások száma 856-861 fő között mozgott. A gépi teljesítmény 271 lóerő volt. Készítményeik felsorolása azonban csalódást kelt az olvasóban. A gyárak között van ugyan két olyan „lakatos-árugyár” (mindkettő pécsi üzem), amelyek viszonylag magas munkásszámmal (480, ill. 220) dolgoztak. Az egyik gyárban épületvasalást, vashidakat és vasszerkezeteket, különböző szivaty- tyúk készítését végezték, a másik gyár diszmű-bádogosmunkát, vízvezetéki és csatornázási berendezéseket, villámhárítókat, légszeszvezetékeket stb. állított elő. Ezek tehát nagyüzemek, de a lakosság közvetlen szükségletét látták el. Az iparághoz tartozó többi üzemet is rendkívül széles termékszerkezet jellemzi. Mindegyik üzem legalább 8 készítmény előállítását végezte, de volt olyan üzem (Marcaliban Gold Tivadar kézilámpa-, bádog- és fómárugyára), amely 40 munkással és 8 LE-s munkagéppel 26 féle terméket állított elő, a szőlőpermetezőktől a kolbásztöltőkig jóformán minden bádogból előállítható háztartási cikk „készítményei” között szerepelt. Tudomásunk van arról, hogy a pécsi rézárugyár 1896-ban Szerbiába, Romániába, Boszniába és Bulgáriába is szállította áruit. Feltételezhető, hogy a többi üzem is megtalálta árufeleslegének - elsősorban a déli határokon túl történő - elhelyezési módját. 281
