Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején
voltak képesek rádöbbenni a vasút mérhetetlen fontosságára. így történhetett pl., hogy Tolna megye székhelyének rövidlátó vezetői - a bor árának csökkenésétől félve - a vasúti csomópont szerepét átengedték Bátaszéknek, ahonnan 1873-ban már a Szabadka felé történő vasútvonal kiépítését is tervbe vették. Csupán az 1880-as években teremtődött meg az összeköttetés Szekszárd és Budapest, nemkülönben Pécs és Budapest között. Ennek a két vasútvonalnak a létrejötte rendkívül fontos volt, mert megtörte a déli vasútnak az adriai forgalomra gyakorolt nagy befolyását. 1889-ben a Pécs-Budapest vasútvonalat államosították, majd hamarosan a Duna Gőzhajózási Társaság Moháos-Pécs-Uszög- Villány vasútvonalát, sőt a duna—drávai vasútvonalat is állami üzembe vették át.9 (A vasútvonalakat lásd az 1913. évi térképeken.) Ez a kiépült vasúti hálózat már biztos alapot teremtett nemcsak az ipari ■válallkozások számára, hanem a mezőgazdaságnak is. Természetesen itt is voltak „villongások”, hiszen egyáltalán nem volt közömbös, hogy melyik vasútvonal válik elsőrendűvé, melyik marad meg a vicinális szintjén. 1898-ban a Pécsi Figyelő Zsákutcában című vezércikkében szemrehányást tesz Pécs város vezetőinek azért, mert nem küldtek deputációt a Budapest-Pécs vasútvonal elsőrendűvé tétele érdekében. így történt, hogy a Dombóvár-Zákány vasútvonal elsőrendűvé alakításával a Budapest-Fiume felé irányuló forgalom elkerülte Pécset. Ugyanakkor a szekszárdi vonal Sárborgárdon elágazik, és így Tolna megye is teljesen elszakadt Bara'nyától. A „névleg” pécsi vasút Szentlőrinctől bonyolította Horvátország felé a forgalmat, és így Pécs a Budapest-Szarajevo vasútvonal forgalmától is elesett. A lap arra figyelmeztet, hogy a város érdekének kell döntőnek lennie a vasútvonalak megállapításánál, .nem pedig annak, hogy „Péternek vagy Pálnak a hétszilvafás birtoka minde'nesetre beleesik az újonnan építendő vonalba. Megkeserültük mi már eléggé az ilyen vasúti politikát” - teszi hozzá keserűen az újságíró.10 A vasútvonalak rendszere tehát - nem kis küzdelmek árán - lassan kiépült és megszilárdult. Ha volt is ellenük panasz - és sok volt - alapjában véve megoldották a gyors és viszonylag olcsó áruszállítás problémáját. Ez természetesen maga után vonta egy addig jól kereső rétegnek: a fuvarosoknak megritkulá- sát, de megnövelte a vasúti csomópontokon alkalmazott közlekedési dolgozók számát. A városiasodást szolgálta ez és a civilizációt. A „föld ereinek”, a vasutaknak kiépülése mellett folyik a szállítás a hajózható folyókon, területünkön elsősorban a Dunán és a Dráván, mely utóbbi Eszéktől Barcsig volt hajózható. A vasútállomásokhoz kiépítették a folyami átrakodó helyeket is. A Dunánál Paksról van ilyen híradásunk, de nyilván megtörtént ugyanez Dunaföldváron, Mohácson és másutt is. A megyei jelentések sokat foglalkoztak a közutak helyzetével is, melyeknek rendszeres rendbentartása, kikövezése állandó tárgya volt az alispáni év- negyedes jelentéseknek. A közlekedési hálózat felé fordult a figyelem, annak szinte forradalmi átalakulása újabb változásokat hozott magával, elsősorban a gazdasági életben, de a társadalmi szerkezet átalakulásában is. A falun lévő nagy „tartaléksereg”, mely eddig csak az aratás, cséplós és egyéb idényjelleggel fellépő munkára várva ideig- óráig tengette nyomorúságos életét, most már nemcsak a határo'n túli lehetőségeket igyekezett megragadni (gondolok itt elsősorban a Szlavónia felé megindult és az 1870-es évektől regisztrálható kivándorlásra), hanem megindult a nagyobb 267
