Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

Itt jelezzük csupán, hogy a vers gondolatme'nete a romantikus eszme-megszemélyesítésére épült, de még így is túlmutat Roboz felfogásán és ténykedésén. Hock kiemelkedő szerepe a jubileumon abban is megnyilvánult, hogy egyike volt az egyéni felköszöntőknek és a kötcseiek serlegét is ő adta át a Somogy szerkesztőjének.

Roboz az ezután következő negyedszázadban számos jubileum szervezésében (Jókai, Kiss József) működött közre, illetve adott részletes beszámolót ezekről lapjában. Nyilván ezknek is szerepe volt abban, hogy sürgesse önmaga ötven éves szerkesztői munkálkodásának ünnepeltetését. Meg kell jegyezni, hogy a Somogy nem 1913-ban, hanem két évvel később érte volna el a félszázadik évfolyamát, de Roboz 1913. október 12-re kitűzte a jubileumot. Az alkalomból Rippl-Rónai rajzot készített róla, amelyre - szokásához híven - írt is: „Az én aranyos kedves Pista Bátyámnak régi, régi szeretettel és igazi tisztelettel Rónai, 1913. jan.” Ezt a képet Roboz elküldette több lap'nak (Ország Világ, az Érdekes Üjság, Vasárnapi Újság) s ezekben hangzatos aláírásokkal adták közre. Kaposváron külön társadalmi szervet hoztak létre, Roboz István 50 éves jubileumának rendező bizottságát, amelyik vállalta a program összeállítását és a díszes meghívók szétküldését. A szervezés eredményeként a miniszterelnökségtől a vidéki lapok szerkesztőségéig sok helyről érkezett válaszlevél. Köztük néhány olyan, amelyikben Roboz irodalompártolói, szervezői munkálkodásáról ván szó. Ilyen Sárosi Várady Ferencné a Pécsi Naplótól, aki arról beszél, hogy miként kezdte pályáját Somogyiban. A Székesfehérvári Friss Újság nevében a felelős szerkesztő fejtette ki, hogy mennyire fontos az együvé tartozás gondolata. A Balatonvidéki Hírmondótól üdvözölték a „mestert”, aki fáradhatatlanul dolgozik.

Az előzetes szervezésre mutat, hogy a Képes Világ Lap már 1912 januárjában közölte Roboz fényképét, azzal a megjegyzéssel, hogy Jókai és Petőfi „be'n- ső” barátja volt. A Budapesti Hírlap ugyanakkor jelentős irodalmi kapcsolatrendszerről adott hírt: „ő megmaradt Somogy írójának, mert senki nálánál jobban nem ismeri, melegebben nem szereti ezt a különös, virtusos, érdekes vármegyét, amely egykor tanyát adott Csokonai Vitéz Mihálynak és Berzsenyi Dánielnek, amely a nemzetnek Virág Benedeket és Somssich Pált adta. Roboz István atya- fiságban van a Kisfaludy-nemzetséggel és Szalay Fruzinával, a rég hallgató jeles költőnővel.”

Roboz odafigyelt a személyre szóló invitálásokra is. Ez közel ötven táviratot eredményezett. Rákosi Jenőé szóvirág és dicshimnusz. Ziahy Antal az összetartozást hangsúlyozta: „Megjelenésében akadályozva lóvén. Volt társának, közélet és irodalom derék munkásának, kedves barátjának maga és számos akadémikus írótársa nevében szíves üdvözletét küldi.” A szerkesztő épp ezért gondolt arra, hogy az ünnepi lapszámban újraközli Zichy Antal (Pittakus álnéven írt) Napjaink című episztoláját, amelyben a közös gondokról, bajokról adott összefoglalót, majd így fejezte be:

Athén l'e van rontva, de Athénben élnek,

Van hát reménye még boldogabb jövőnek.

Ily időszakban ne várj más levelet,

Köszöntelek forrón; a jó isten veled!64

A tengeren túlról is kapott levelet, amelyben a „Hon szerelem” istápolá- sáért dicsérték.65 Az ünnepi lapszámban Roboz írt egy visszaemlékezést, amely260