Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
forintnyi előfizetés gyűlt össze. Joggal kérdezhették, hogy vajon Jókaiért vagy Berzsenyiért áldoznak-e énnyit? „Az ilyen irodalompártolás hallatára, lehetetlen el nem szomorodni a jóérzésű magyar embernek.”52 Később arról meditált a Somogy egyik cikkírója (nyilván a Petőfi Társaság példája alapján), hogy mi módon vethetnék meg egy irodalmi kör alapját? Olyanét, amelyik a kifogásolt irodalompártoláson változtatni törekedne. „Én azt hiszem lesének, akik velünk együtt kiáltják: kell egy irodalmi kör a megyénkben, csak akkor fog bebizonyulni, hogy Somogybán körtét, almát eleget ehetsz, de tudományban is szép részt vehetsz. Töröljük ki e régi szegénységi bizonyítványát a kis Tükörnek, mutassuk meg az országnak, hogy megyénk e tekintetben is egyike a legmagyarabbaknak (.. .) alakítsuk meg az első bármily néven nevezendő magyar irodalmi kört Somogybán!”53 A lap már előbb is tett a nikllai költőért. Berzsenyi halálának negyvenedik évfordulójára készülve (1876. február 26.) cikkel és verssel adóznak emlékének, kiemelve költészetének klasszikus vonásait, illetve azt, hogy Széchenyi István, Wesselényi tisztelte líráját. A Berzsenyi hamvaira című óda szerzője (valószínűleg Roboz) 76 sorban hajt fejet ily módon: Eljöttünk óh, mii is leomolni Szentté lett, nemes poraidon! Melyek közt feltámadásunknak Egyik erős záloga Vagyon Feltámadunk a halálból szépen, Istenerő támaszt fel - a szellem!... A szerkesztőnek a filológia és a tényszerűség iránti alkalmanként felvillanó érzékenységét mutatja, hogy vitacikkek közreadásával járult hozzá Berzsenyi Dániel születése napjának tisztázásához. A centenáriumon megjelentette Andorka Elek négyhasábos cikkét a költő esszéiről. Tíz évvel később pedig elindította Noszlopy Tivadar: Berzsenyi Dániel és családja sorozatát.54 Ilyen előzmények után érthető, hogy élénk érdeklődéssel reagált a hírre, hogy Kaposváron irodalmi társaságot akarnak alakítani a helybeli és a megyei írók, költők. Olyat, amilyenek az ország több megyéjében működtek már. Roboz a célkitűzést helyeselte és szerencsét kívánt a kezdeményezőknek a terv végrehajtásához. Mert - mint írta — ilyesfajta elképzelések voltak már, de mindig „dugába” dőltek. Cikkében fölteszi a kérdést, mi az ilyen társaságok hivatása? Válaszát, amely bizonyos mértékig programot is ad, érdemes hosszabban idézni. „Kezdő tehetségeket felfedezni, nevelni az irodalomnak. - A könyvirodáimat terjeszteni, hogy általuk és bennük a műveltséget hintsük a lelkekbe. Sok neves író'nk pártharcokban lekötött napi lapok mellett dolgozik, itt keresik kenyerüket, existen- ciájukat; a hol minden szó elrepül, minden betű csekély élettel bír . .. Ezeket az írókat visszahozni a könyvekhez, hogy munkájuk után élhessenek; alkotásaikban osszák szét a tudományt, történetünk, dicsőségünk, népünk erényeit világszerte . . . - Irodalmi nagyjaink nevét, műveit minél ismertebbé tenni a közönség között. Egy br. Eötvös, Vörösmarty, Arany, Jókai, Petőfi nevei messzebb hangzanak, mint bármely nagy acél ágyúé; aztán ez öl, rombol, amaz termékenyít, világosságot visz mindenfelé. - Célja: saját kebeléből is a tehetségek jó alkotását terjesz255
