Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

hogy a Dunántúli megyék hölgykoszorúja s irodalomkedvelőjét egész tömegek­ben találjuk ott a virágos kertben, melynél szebb virágokat a nőköltészet mosta­nában nem termett.”40 Egy marék virág cím alatt jelentek meg 1897-ibe'n Szalay Fruzina össze­gyűjtött versei. Méltatására a Somogybán Endrődi Sándort kérték fel, aki így írt: „Lírája oly tiszta, mint a hegyi kristály (...) Oly tökéletesek, oly teljesek a magok nemében, aminőket az újabb magyar líra keveset mutatott fel.”41 A túlértékelés - két példa is igazolta - jellemző álláspontja Roboznak Szalay Fruzinával kapcsolatban. 1899. december 23-án Angyalok nyomai versét hozták a lapban az alábbi szerkesztői jegyzettel: „Az országnak ez időben első költő'nőjétől kaptuk e magas röptű szép verset, melyet ajánlunk a t. közönségünk figyelmébe.” A Somogy helyi költőiről szólva magával a szerkesztővel kellett volna kezdeni a sort. De a két hölgy esetenként színvonalasabb poézist képviselt nála. Roboz verselésében pályakezdésétől híve az alkalmi verselésnek. Azt is mond­hatnék, hogy kisebb tehetséggel, kevesebb erővel kísérelte meg folytatni azt az utat, amelyet Pálóczi Horváth Adám képviselt Holmijának darabjaival. Roboz számára is minden téma, s különösen élénkén reagált arra, ha valahol dicsérték. Télben című verse - amelyben megmutatkozik bizonyos lírikusi gyakorlat - vi­szonzás a Somogyi Hírlap és a Somogyi Ellenőr méltatására: Üvölt a zivatar Kint a rémes éjbe, - Szakad a hópehely Puszta mezőségre. Fa, bokor és haraszt, Minden olyan árva! Egész természetnek Nincs egy zöld fűszála. A „Somogyi Hírlap” És az „Ellenőr”-ben, Hull rám a dicséret Ily-zord, hideg télbén. Annyi évek során Most jöttem arra még Hogy szív és a tél közt Ég-föld a különbség! Hiszen hópehelyként Fehér hajam szála, S életemnek telén Hull a virág rája.42 Ezek után mondanom sem kellene talán, hogy a Milleneumta is nagy ap­parátussal készültek, amelynek részletes ismertetése helyett arra utalok csupán, hogy Roboz hosszú ódát írt Ezredév címmel. En'nek befejező soraiból idézek: 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom