Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
hozta számukra: „könyvök, megint a könyvtárak, egy-egy párizsi vagy ráma- nápolyi utazással összekötve.” Mindennek szerepe volt abban, hogy amiután Roboz a Berzsenyi Társaság elnöke lett és előkészítette a bemutatkozó nagy ünnepélyt, Kiss Józsefre is gondolt, mint tiszteleti tagra. 1904 októberében másokkal együtt őt is meghívta az ünnepi közgyűlésre, de ezen a fővárosi költő 'nem tudott megjelenni, csak levelet küldött: „Nagyságos Roboz István úrnak, mint a Somogymegyei Berzsenyi Írod. Társaság Elnökének - Kaposvárott. - Mély hálával fogadom az újonnan alakult Berzsenyi Dániel irodalmi társaság kitüntető figyelmét, mellyel engem tagjai sorába beválasztani kegyeskedett. Én - úgy érzem - e kitüntetésre rászolgáltam ama nagy szeretet révén, mellyel ez igazi nagy klasszikusunk iránt viseltetem, akit Vörösmarty, Petőfi és Arany után a magyar költészet legkimagaslóbb alakjának tartok. Soha nem szűntem meg gyönyörködni Berzsenyi nyelvének tősgyökeres magyarságában, gondolatainak fenségében, hatalmas pathoszanak erejében és ama könnyed, édes gracziában, mellyel az idegen formában is érzékeltetni tudja a magyar dallamot. A megnyitó ünnepélyen — fájdalom - jelen nem lehetek. Maradtam Nagyságodnak régi híve és tisztelője Kiss József.”34 Ha ekkor nem is, pár évvel később ismételten lejött. Előzményként meg kell említeni azt az ünnepségsorozatot, amelyet Kiss negyven éves írói jubileumára rendeztek országszerte. Némi késéssel Kaposvár is csatlakozott a tisztelet- adáshoz. 1908. január 24-én határozta el négy kaposvári nőegylet közös értekezleten, hogy Kiss tiszteletére együtt rendeznek ünnepséget. Egy héttel később az ötlet a megvalósítás stádiumába jutott. Az ügy buzgó münkásai meghívókat küldtek szét, ezzel a szöveggel: „Kiss József koszorús költőnk negyven éves írói jubileumát Budapest után több más vidéki város ünnepelte. Mozgalmat indítottunk, hogy Kaposvár közönsége is egy ünnepélyben tanújelét adja a nagy költő iránti tiszteletének és szeretetének.” Majd a megrendezés részleteinek megbeszélése céljából hívták egybe az érdekelteket, s Roboz instrukciójára az az elhatározás született, hogy március 7-én a Korona szálló nagytermében találkozik a költő a közönséggel. Ingyenes estet terveztek, de csak meghívottak részvételével. Később kiderült, hogy március 7-e helyett csak 10-én lehet megrendezni a találkozót. Két nappal azelőtt a Somogyvármegye nagy cikkben köszöntötte a poétát, s énnek fő érve Kiss mellett az volt, hogy ritka az irodalomban, hogy valaki ilyen keveset írjon: „Most elárulunk az ő negyven esztendős poéta-múltjából egy nagy titkot: Kiss József mindössze százhúsz verset írt életében. Százhúsz vers és negyven esztendő! Itt valami vagy sok, vagy kevés. Rossz költőnél azt mondanók. a vers sok, Kiss Józsefnél, éppen azok, akik nem tartják költő'nek, keveslik a versei számát.” A lírikus akkor éppen Abbáziában tartózkodott, s a lelkes szervezők, akik közül kiemelkedett Szalay Fruziná és Roboz, vonattal elébe utaztak. Március 8-án fél hatkor a szerelvény érkezésére várva sok kaposvári irodalomkedvelő ment ki az állomásra. Két nap múlva a Somogy címlapján hozta Kiss József Mese című versét. A Korona-szálló nagyterme aznap este zsúfolásig megtelt. Az egyik résztvevő szerint „mindenki sietett, hogy részt vegyen az ünneplésben, hogy hallhassa az ősz költőt”. Nyolc óra előtt néhány perccel lépett a terembe leányával. Éljen245
