Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

Alighanem idealizált kissé az a párbeszéd, amelyet folytattak, de adatai helytállók: „Jókaival együttlenni valódi élvezet, az áldott jóság és szellem sugárzik le arcáról.- Habár jobb szeretlek, mint regényírót, csapásnak tartottam volna, ha ott nem vagy a parlamentben, s valóiban sajnáltam többszörös bukásod - szóltam Jókaihoz, kihez régi jó emlékek csatolnak.- Ötször buktam meg, s legjobban sajnálom az iglói bukásom, hol eszem ágába'n sem volt fellépni; de azt mondta pártom, hogy egyedül én győzhetek Kerkapoly ellenében, s én is, Kerkapoly is megbuktunk Szathmári ellenében, felelt Jókai; egyébiránt úgy kell nekünk - folytatá -, minek akartuk agyonbeszélni a jobboldalt; megbosszúlta magát; az én ajánlatom pártom visszautasítá, sőt még tanácskozásra se hitt meg, hanem önkényt mentem oda, hogy tanúja legyek, mit végeznek. Én nyugodt vagyok.- Az első napjaitok hevesek lesznek az országgyűlésen, mondám.- Én nem leszek ott — felelt -, mindőn az emberek egymás arcáról húzzák le a bőrt, leutazom a tudósokkal Mehádiára, innét Konstanti'nápolyba, s Athene felé haza.”24

Az ilyesfajta érdeklődésiből következik, hogy amikor 1881 nyarán erdélyi körúton volt Jókai, a Somogy részletesen beszámolt programjáról, ismertette vagy szó szerint közölte ott elhangzott beszédeit (amelyeknek politikai jellegét jól dokumentálja, hogy egyik-másikban Tisza Kálmán neve tucatszor is előfordult). Méginkább figyeltek a 'nagy íróra akkor, amikor a nagykanizsai választókerületben jelölték képviselőnek. 1880. augusztusában megtartott választásáról szerkesztőségi cikkben számolt be a lap (nyilván Roboz írta), eléggé sajnálkozó hangnemben. Ez utóbbi oka: Jókai bukása. Itt-ott emelkedettségtől, naív ámuldozástól sem mentes az írás, amelynek szerzője szerint az író úgy ment Füredről Kanizsára, hogy „mi‘nt nap előtt a vademberek, neve előtt térdet hajt ország-világ!” Részletesen hírt adtak arról, hogyan és kivel érkezett oda, s természetesen a végeredményről is: „És ki kísérte? - Rokona Hegedűs Sándor. Nagy erő, de rokona (...) Szegény Jókai! - Hogy tollal szerzett habáraidból így tépi ki a leveleket borgőzön tengődő kortesektől ámított értelmetlen tömeg, ki gondolta volna? (....) Szegény Jókai! sokkal nagyobb áldozatot hoztál egy ember egy ‘nemzetnek, mint vártuk volna! Ugyan tudtad-e, hogy midőn vasárnap délben, a választás előtt negyednappal hintó,sorok kísértek szállásodra, mindenütt lőporral töltött aknák felett jártál, amelyekhez vezető gyújtószálak a szélsőbaloldal vezéreinek kezében voltak? I”25

Az ilyen hangnemben megírt cikkeket Roboz valószínűleg megküldte Jókainak. Megerősítik e feltevést azok a célzások, amelyek a nagy író'nak Roboz negyven éves irodalmi jubileumára küldött levelében vannak, továbbá az a tény, hogy Jókai alkalmanként első közlésre adott verseket, elbeszéléseket, rövidehb írásokat. Így volt ez 1897 őszén, amikor országszerte ismertté vált, hogy 1848 ötvenedik óvnapjára Jókai és Bródy Sándor meg Rákosi Viktor könyvet szerkesztenek. Az előszót Jókai a Somogy rendelkezésére bocsátotta: „Félszázad! Egy lépésnyi tér a világtörténelemben. De a magyar nemzet történetében egy hosszú út, olyan hosszú, mint a honkereső őseinké, akik Magyar- országot megalkotni J öttek.

Mi is hazát kerestünk ötven év előtt, - mi is Magyarországot megalkotni jöttünk: a szabad Magyarországot.

238