Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

A szerkesztő irodalmi ízlésében - a dokumentatív törekvéseken túl - a francia XVIII. századvég hatása keveredik bizonyos romantikus elemekkel. Világosan megmutatkozik nála a szentimentalizmus hatása. Nem csak abban, hogy buso'ngó, fájdalmas, vagy inkább a fájdalmasságot játszó verseket kedvelte. Olyanokat közölt szívesen, amelyekben kulcsszavak a köd, a bérc, a sötét, az árny és így tovább. Még 1870. április 5-én is Ossiantól jelentetett meg drámát, amelyben a bérc, a vadászat, a hold szelíd sugára a szervező elem! 1870. július 12-én Selma dalait adta le Ossiantól. Ugyanakkor hetenként jöttek a fordítások Victor Hugo verseiből, s olykor Bérangertől.

Mindez nem gátolta abtban, hogy bizonyos népieskedő hangvételnek is teret engedjen. Olyan gyönge Petőfi-epigonok, amilyen például Önody Géza volt, mindig helyet kaphattak a lapban. Verse az 1869. április 13-i számban jelent meg:

Fehér dértől fekeiül meg a kökény A halvány ősz koromsötét éjjelén;

Hajad éjfél, szemed kökény kis babám,

Kökény szemed jajij de forrón ragyog rám!10

Első pillantásra látszik, hogy a szerkesztői ízlést a szerelmet illetően a természeti kép határozta meg, mármint az, hogy hasonlítani kell valamihez a kedvest, aminek segítségével emelkedni, netán szárnyalni lehet. Ügy tűnik, e téren nem fogadta (vagy nem tudta megfogadni) meg Somssich Pál tanácsát: nem szolid és nem áll a realitás talaján a líra vonatkozásában. A közleményekből sokszor kicseng a hamis feliha’ng. Hát aztán? (Rajz a népéletből) című írásában Lőwy Lipót hamis, illuzórikus képet rajzolt a falusiak körében „előfordulható” tragédiákról. A konfliktus kitalált és egyáltalán nem jellemző, a szerző megragadt a felszínen. Nincs érzéke az igazi, a valóságos helyzet meglátta- tásához. A szerkesztői munka is felszínes tájékozódáson alapulhatott, illetve azon a „középosztálybeli” felfogáson, hogy a „nép” iszik, erkölcstelen életet él, és ez mindén tragédiának a forrása.11

Egy másik sarkalatos pontja Roboz szerkesztői elveinek a szépirodalmi anyagot illetően a nemzeti összefogás propagálása. E tág és tulajdonképpen politikai kategóriához érdekes adalékokat találhatunk a Somogy lapjain. A korabeli históriai valósággal szembesítés félreérthetetlenné teszi, hogy az összefogást valaki (k) ellen képzelte. Valakiket mondtam, bár sokszor a végzettel, a sorssal, de néha konkrét ellenséggel kívánt szembeszállni. Nem véletlenül idézi nyomatékosítva 1872 szilveszterén Szász Károly alábbi sorait:

S te nemzetem, kis nép nagyok sorában,

Mindenfelől hab-ostromolt sziget!

Egész világ szeme függesztve rád van,

Barát, ellenség kémli lépteid;

De küzdj, tanülj, kelj hajnalnál korábban,

Iste'n és magadban el ne veszd hited!

S a hont, mit ősid fegyverrel szereztek,

Te szellemed pajzsával védelmezd meg.

230