Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
A helytartótanácstól erre válaszul pontosabb és alaposabb kifejtését várták céljainak, programjának, szerkesztői elveinek. Raboz az újabb felterjesztésben kifejezetten „helyi” orgánumot körvonalazott, amely a provinciális érdekeken túl, illetve az így fennmaradó helyen foglalkozna csak az országos események tükröztetésével. Persze nem hiányoztak a nagy szavak sem, újabb kérelmében ugyancsak hangsúlyozta, hogy a lap igazat, szépet, jót és nemest visz majd csak az olvasóközönség elé. Ezzel együtt a polgári jogok, vallási türelem és a hazaszeretet eszméinek egyesítésén kívánt fáradozni. így írt: „Hogy ébresztessék a közszellem. Különösen - mire a lap hivatva lesz -, hogy a szellemi és anyagi erőben gazdag Somogy, Zala, Tolna stb. szomszéd megyékben az ipar, kereskedelem, gazdászat, irodalom, művészet, tudomány és egyéb közismeret terén, közvetlen gyűjtessék egybe a szunnyadó erő, eszméltessék a nyilvánosság, közügyek és általános haladás iránti érdekeltség; hogy házi körünkben is műveltessék, terjesztessék édes anyanyelvűnk, nemzetiségünk. Hogy minden szépre, jóra haj óhatatlanul szilárd és egy legyen bennünk a sokra képes megszentelt erő és akarat, s eképpen vidékünk mindenben elől lehessen azon nemes versenyen, valamivel a Haza érdekeit csak szolgálni lehet.”3 Ennek megfelelően kérte újra a Somogy engedélyezését, mert - mint írta - a lapot szándéka 1866. január i-én megindítani. Az első évfolyam több számában tájékoztatta újra és újra a közönséget programjáról, amelynek a beadványokban nem hangoztatott sarkpontja a „középosztály” nevelése volt a gazdászat, ipar és kereskedelem területén, valamint a szellemi emelkedés elősegítése és a szabadság, függetlenség go'ndolatának is- tápolása. Kisajátítja és kezdetben elvként hangoztatja az eötvösi gondolatot: „Egy erős középosztály csak az iparral együtt fejlődhet ki.” Néhány szám után Raboz körkérdést intézett politikusokhoz, írókhoz; mi a véleményük a lapról. Somssidh Pál leveléből idézek: „A Somogy csinos kiállítással, elég becses tartalommal lépett a világba, csak azt a sok nagy betűt, tág hirdetéseket kell elhagyni, megférnek egy kisebb helyen is. - Egy ívet egy héten meglelhet jól írni, kivált mikor nemcsak eredetit, hanem kivo'natokat, fordításokat, verseket, politikai, társadalmi, aesthetikai czikkeket is használhatunk. - Bukógáti barátom a modern szót említette: én ezúttal kettőt ajánlok a szerkesztő figyelmébe: legyen lapja mindenek felett solid és reális öntartású. - Somogynak így fogja részvétét, így fogja pártolását megnyerni.”4 A kifejtett program egyik valóban elismerésre méltó megnyilvánulása volt a dél-du'nántúli irodalmi emlékek, hagyományok ápolása. 1866-ban volt a szigetvári Zrínyi Miklós halálának 300. évfordulója, s Roboz nagy apparátussal dolgozott a méltó ünneplés érdekében. A Somogy ban és más lapokban is cikkezett arról, hogy milyen nagy jelentősége van a hagyományok ápolásának és itt-ott konkrét lépések .megtételét szorgalmazta. Ténykedésének érdekes dokumentuma Szigetvár nagyközség levele: „Szigetvár nagyközség képviselőtestülete folyó hó 20-án (1902. szept. - L. A.) tartott közgyűlésben Nagyságodnak azon igazán elismerésre és hazafiúi hálára méltó tényért, hogy a szigetvári hős, Zrínyi Miklós emlékszobrának ügyéről úgy becses lapjában, mint a Pécsi Napló czímű lapban több ízben megemlékezni és ekként ezen ügyet hatékonyan előre vinni szíves volt: jegyzőkönyvi kivonatot szavazott.”5 Irodalmi vonatkozásban - az alkalmi hírek mellett - három rovata volt a lapnak: Tárca, Csarnok, Irodalom, művészet, zene (illetve egy negyedik is, 2 28
