Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Magyar Kálmán: Somogyvár ispánsági- és megyeközpontról
Külön vita folyik arról, hogy a korai megyeszékhelyek várai egyáltalán lakottak voltak-e? Egyes kutatók határozottan állítják, hogy „ispánsági várak lakottak voltak, tóhát nem csak veszedelem, háború esetén menekültek a vársáncok mögé.” Sőt megállapítják, hogy „az ispánok, illetőleg az esperesek is a várakban éltek”. S feltehetően azért nem maradtak meg az épületek nyomai, mert „túlnyomórészt fából épültek”.'7 Györffy szerint az ispáni szálláshelyen és a raktárakon kívül istálló és börtön, illetőleg a várnóp „lakásai” is alkalmilag itt lehettek. Ugyanakkor megjegyzi, hogy tulajdonképpen a „hadijelentőségét vesztett” somogyvári várat adják át az 1091-ben alapított királyi apátságnak.78 Somogyvár esetében különösen nehéz helyzetben vagyunk, mivel váráról I2inben van említés először: in territorio Simigiensis castri-ként, s 1257-ben a vár (castrum) vámja is szerepel.79 A hozzávezető fontos hadiútról a Henrikfiak lázadása idején (XIII. sz. vége-XIV. sz. eleje) értesülünk. III. Endre seregével 1292. májusában vonul át a „hadúron” Zágrábba. A hadiút gamási szakaszát, viszont már 1055^01 ismerjük.80 Müller Róbert próbálta meg legutóbb az ispáni várhoz vezető utak jelentőségét megvilágítani.81 Szerinte a Balaton déli partján futó út átkelőhelyeit „a kora Árpád-korban a VÖrs, az Osztár és a Besenyő nevű katonai falvak népe, míg a Gamás felől érkező út két ágát, a délnyugaton, illetőleg a Somogyvárba vezető utat, a Tót(i) és a Berény, illetőleg a Varsány települések őrizték.” Véleményünk szerint Somogyvár vára még a XIII. század végén sem „hadijelentőségét vesztett vár”, hiszen a Henrikfiak I296rf>an III. Endre király seregeivel szemben is tartani tudják. Nincs arra adat, hogy a királyi hadsereg bevette volna.82 1308-ban - a Zágrábon keresztül - a hadiúton vonuló és a somogyvári erődítmény mellett elhaladó Fra Gentile is érintkezésbe lépett a Néni eüú j váriakká 1.83 Ebben az időben - a Henrikfiak közül - János fia Somogy vármegye főispánja is. Feltehetően a főispáni székhelyet, a várat védték III. Endrével szemben, aki tulajdonképpen ennek bevételével nemcsak a Henrikfiakat óhajtotta letörni, hanem pártjára kívánta állítani - az ezektől a nagyhatalmú uraktól függő — vármegyét is. A várat, s feltehetően az ispáni székhelyet 1334-ben is említi egy oklevél.84 Ekkortájt gyakran találkozunk az „in oppido Symigiensi”, az „in civitate seu opido castri Symidiensis”, a „civitatem nostrum regalem Somogwar vocatam”, majd 1378-ban a „civibus seu hospitibus de Somogyvár” megjelölésekkel.85 Az 1410. május 6-án kelt oklevél adata pedig: „Nos Sigismundus Dei gratia rex Hungarie .. . civitatem nostram regalem Somogwar vocatam in comitatu Simigiensi habitam simul cum castro murum atiquum ibidem ad presens habenti et prediis Zahar et Dob, item tributo in eadem civitate exigi consveto... Vagyis a Marcali család a várost, a várat, a meglévő régi várfallal együtt királyi adományként kapja meg, illetőleg a földesúri jogot a somogyi Szent Egyed apátsággal osztja meg.86 Az eddigi adatokból számunkra a várat kerítő „régi várfalak”, valamint a Henrikfiak által történő megszállása, illetőleg az ispáni központinak a holléte érdekes. Több kérdés alakulhat ki bennünk, mégpedig ha 1091-ben a somogyi bencés apátság került az ispáni székhelyre, az ispán feltehetően kiköltözött a földvárból. Hova költözött? Volt-e külön ispáni kúria vagy erődítmény? Ez utóbbi valószínűnek, sőt biztosnak látszik a XIII. század végétől, a XIV. század 20
