Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
A korszak vízválasztó volt mindkét iskola történetében a megyében. Ekkor (1850) került az iskola életére az első olya'n gimnáziumi választmányt, amelyben már a város képviselője is helyet foglalt Kaposvárott. A nyilvánosságért harcolva a mezőváros bírája: 1851. február 26-án 300 pengőforinttal járult hozzá az iskola alaptőkéjéhez - mint indokolta — „Kaposvár mezőváros lakosainak az is- kalák kebelébeni megmaradása s fentartása eránti érzetből”.53 A 19 tagból álló testület 1851-től már szűkebb körűvé: 12 tagúvá alakult. Ezektől az esztendőktől kezdve a hajdani magánnevelőkből, jogászokból, lelkészekből és orovosokból összetoborzott tanári kar lassan a szakma jeles pedagógusaival cserélődött ki. Még 1852-ben az algimnázium hat tanárából csak kettő volt a tényleges tanár, egy lelkész és három pedig magánnevelő. Közöttük nem ritkán olyanok is az iskola katedráira jutottak, akik kiemelkedő eredménnyel tanították szaktárgyaikat. A kor egyik orvos megfigyelője, ha némi túlzással is, szülőként büszkén ál- laipíühatta meg az iskoláról: „Itt legalább mégis a latin s a nemzeti nyelv sokkal jobban taníttatott, mint a magyar fővárosban.” Valóbán említhetjük a tanárok sorában Döbrössy Károlyt, a klasszika filológia kiváló tanárát, akinek keze alatt talán a legjobb és a legeredményesebb latin oktatás folyt az egész Dunántúlon. Hogy a kaposvári és a csurgói gimnáziumok visszanyerhették 'nyilvános- sági jogukat, ebben igen nagy érdemeket szerzett Kaposvárott a Vály János hajdani örökébe lépő Somssich Pál, Csurgón pedig Sarkady Károly egyházmegyei inspektor. Somssich az 50-es évek elején került a gimnáziumi választmány élére Kaposvárott. Az abszolutizmus elleni tiltakozásként - köztudottan - demonstratív ünnepségeket szerveztek sok helyütt az országbah nemzeti kultúránk védelmére és ápolására. A megyében Niklán a Berzsenyi emlékmű felállítása vált ilyen jelentős politikai fegyverténnyé az abszolutizmus elleni harcban a magyar irodalom és nyelv védelmében, Kaposvárott, a megyeszékhelyen pedig a nevelés és oktatásügyét karolva fel, tevékenykedtek a megye és a város legjobbjai a gimnázium jövendőjének a megalapozásán. Majd a pénzügyi alapok 1861-iben történt visszaszerzése után, az újra megindított adománygyűjtés is növelte az alapítványok nagyságát. Ezek során az iharosberényi ifjúság is beküldte műkedvelő előadásának a tiszta jövedelmét. Még a somogyi nők is 1600 forintot gyűjtöttek a - korabeli sajtóhírek szériát - az iskola céljaira. A gyűjtés kedvező eredményeként 1864 nyarán már 24000 forinttal rendelkezett a választmány, s így az év végére már emeletesre építhették át az iskola régi földszintes épületét. Az átépítéskor Eszterházy Miklós herceg az iskolával szomszédos földszintes uradalmi házat is az iskola rendelkezésére bocsátotta azzal a feltétellel, hogy a város majd kárpótolja a bérlőjét az átadott épület elmaradt hasznáért, ami lényegében meg is történt a két árok közötti polgári földek bérletre történő átengedésével, amellyel a város jelentősen hozzájárult „a haza nagyobb polgárainak” épült gimnázium hajlékának a megnagyotbbí- tásáihoz. Somssich számára mindenekelőtt és mindenekfelett a gimnázium ügye volt a legjelentősebb szülőmegyéjéből. Későibbi fáradozásait is siker koronázta. A kiegyezés utáni új viszonyok közepette Eötvös József közbenjárásával 1868. május 26-án a gimnázium végre megkaphatta a tanulmányi alapból azt a 600 forintnyi segélyt, amelyet Mária Terézia egy Segesden felállítandó gimnázium számára utalt ki még 1776-ban, a segélyt azonban a kincstár sohasem folyósította.
