Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
Az 1848/49-es iskolai esztendőiben több mint ezerrel (1009) csökkent a tanulók száma, amelynek okai között a hiányos szorgalmi időn túl a katonai beszállásolások csakúgy jelentős szerepet játszottak, mint a diákság egy részének a ho'nvéd seregben és a harci cselekményekben való részvétele. Ez a hiányos szorgalmi idő jutott tehát annak az 1788 tanulónak osztályrészül 1848 őszétől, akik a győri tanulmányi kerület középiskoláiban tanultak erősen megfogyatkozva. A tanulók létszámát illetően Dunántúlon még akkor is az első helyen a pécsi (237), a második a veszprémi (212), a harmadikon a szombathelyi (161), a negyedikén a győri (151), az ötödiken a tatai (144), a hatodikon a kőszegi (140), a hetediken a soproni (125), a nyolcadikon a kanizsai (116), a kilencediken a komáromi (107), a tizediken a pápai (105), a tizenegyediken a keszthelyi (103), a tizenkettediken a kaposvári gimnázium volt (93). Ennél kisebb létszáma már a régióban csak a magyaróvári (55), és a mohácsi gimnázium (39) tánulóinak volt. A kisebb gimnáziumok életében - több helyütt - súlyos fenntartási gondok is jelentkeztek. Az 1815-ben alapított mohácsi kis^gimnáziumnak - 33 éves működés után - az alacsony tanulólétszámra való hivatkozással a mezőváros felmondta az iskolafenntartási szerződését a „jelen okozta céliránytalanság” és „az alapítványozott tőke kamatjainak célszerűbb és szükségesebb dolgokra leendő fordíthatása” céljából: 1849. augusztus 15-én. A városbíró elnöklete alatti „gaz- dászati gyűlés” a kis-gimnázium működését „a jelen zavaros időknek a megszűntéig” felfüggesztette. A főigazgató azonban nem járult hozzá az iskola kapuinak a bezárásához, annál is inkább - mint indokolta - mivel egy királyi privilégiummal alapított iskolát alacsonyabb szintű joghatóság - még ha fenntartójáról is van szó - nem zárathat be. A líceumok és a középtanodák, majd a főtanodák igazgatói is jelentéseket tettek a tanulóiifjúság hangulatáról, akiknek a soraiban különösen divatos volt a nemzeti zászlóknak és a kokárdáknak, a politikai jelvényeknek és virágoknak a viselése. (Pécs, Szombathely, Győr.)14 E jelentések során írta 1849. április 14-én a győri gimnázium igazgatója — többek között -, hogy „a nép között tapasztalható egyenetlen szellem, mióta az iskolák megkezdettek, itt-ott a tanulóifjakban is kicsírázott”. Amikor Győrött 1849. március 4-én összeült akadémiai, s főigazgatósági tanácsülésnek tudomására hozta Szőgyény László Budáról, hogy az ideiglenes polgári közigazgatás felállítása megtörténvén, utasította a testületet az új köz- igazgatási rendszerre való mielőbbi eskü letételére és a felügyelete alá tartozó latin iskolák tanáraitól is mielőbb bekívánta az új és aláírt esküszövegeket. Egymásután érkeztek is be - e rendelkezés után — a tanároknak és a tanítóknak az aláírt esküokmányai a kerületből: Mohácstól Magyaróvárig, amelyek „ő császári és királyi Fölségének, I. Ferenc József: Ausztria császárának és Magyarország királyának - legkegyeknesabb urunknak - törhetetlen hűséget, jobbágyi hódolatot, is törvényes engedelmességet” fogadtak.15 Alig ült az új kultuszminiszter már két hónapja a bársonyszékben, máris tudomására hozta - 1849. június 4-én - Magyarország polgári közigazgatásának az élére - Haynau mellé - kinevezett és meghatalmazott császári biztosnak: Geringer Károly bárónak, hogy ki akarja dolgozni Magyarország oktatásügyének az új organizációját. Ez a 38 éves, cseh-nómet származású, korábbi nemzetiségi elveit többször megtagadó arisztokrata - az abszolutizmus gátlástalan kiszolgálójaként 182
