Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Illyés Katalin: Földvári Antal somogyi emlékei - Naplórészletek az 1805-1822 közötti esztendőkről
FÖLDVÁRI ANTAL SOMOGYI EMLÉKEI (Naplórészletek az 1805-1822 közötti esztendőkről) ILLYÉS KATALIN Honismereti szakirodalmunkban közismert adottság egykori kiváltSiágos területeink lakosságának történelmi tudata, valamint az ezzel kapcsolatos föl- jegyzési szenvedély. A Kiskunságban a XVII. század második fele óta működő, magasabb ismereteket nyújtó iskolák lettek a helyi művelődési igény bölcsői. A Jászkunságnak elzálogosított állapotából történt kiváltása (1745) óta pedig fennmaradtak egyes redemptus gazdák rendszeres följegyzései a forspontok- ról, szegődményeseik bérfizetéséről. Bármilyen kezdetleges formában is, találunk a kiskunsági értelmiségiek, tanácsbeliek hagyatékában olyan kéziratokat, melyeknek célja a települések ősi mivoltának bizonyítása, régi kiváltságaik ismételt megörökítése, nehogy esetleg bekövetkezhessek a jogcsorbulás vagy valami újabb eladás az uralkodóház részéről. Noha csak a XVII. század legeleje óta bizonyítható a felső-kiskunsági eklézsiák fönnállása, prédikátoraik szintén a gyülekezet ősiségének bizonygatásával kezdik a matrikulát, ill. nem feledkeznek meg néhányan közülük megörökíteni ugyanott saját életük sorát egy-egy nevezetes évforduló vagy esemény - templom-, iskolaépítés - kapcsán a XVIII. század óta. Ezt a hagyományt követte Földvári Antal ,,A’ Helvét Vallástételt-tartó Kis kun Szent Miklósi nagyobb oskolás Leányok Anya-Könyvében (1838-18-80.) ’, melyet ő vezetett, mint tanító. Lehetetlen pontosan tisztázni családjának kiskunsági jelenlétét, egymáshoz való kapcsolatukat, tény azonban, hogy nótáriusként működött 1732-től a kunszentmiklósi magisztrátusnál Földvári András, naplóírónk bátyja pedig már ott lel'készkedett Antal megérkezése előtt. Földvári lány volt a helység nevezetes prédikátorának, a későbbi püspök Baksay Sándornak édesanyja, végül valószínűen távoli atyafiságban volt a családdal Földváry Gábor szomszédos birtokos, Pest megyei alispán, a Nemzeti Színiház s a Vakok Intézete megépítésének szorgalmazója. Földvári Antalt 1822 novemberében írták be Debreceniben a togátus növedékek közé, majd tanulmányai végeztével Dömsödre került rektornak 1830-ban. Nyolc esztendő múlva küldték ki Kunszentmiklósra tanítónak, s ott temették el 1881-ben. Följegyzései három részre tagolhatok a színhelyek alapiján, s ezek közül a gyermekkori emlékeket olvashatjuk a következőkben. Kéziratát „Naplóim” címmel kezdi, s nincs okunk kételkedni az eredeti diárium létezésében, mivel
