Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Péterffy Ida: Kazinczy János somogyi prédikátor könyvtára
kiadása „Debretzenben, 1743. Esztendőben” volt. Ennek címe: Arithmetica, vagy számvetésnek mestersége, mellyet irt, és közönséges Haszonra, főképen a Magyar Országon elö-fordulható Dolgokra alkalmaztatni igyekezett Maróthi György, D. P. - A teljes könyvjegyzéket áttekintve megállapíthatjuk, hogy még egy matematikai tárgyú .könyv volt Kazinczy János tulajdonában: „Hell Algebra. Vindobonae 11Feltehetően ezt is még Debrecenből hozta magával, éppúgy mint a „Sintaqsis furis Hgria. Cassovia 1747” (Magyar jogi szótár, Kassa) jelzetű magyar jogi szótárt, s a Debrecenben 1761-ben kiadott „Logicá”-1. A könyállomány egyetlen csillagászati vonatkozású könyvét szerző, a kiadás helye és éve feltüntetése nélkül említi: „Nap és Holdról ujj vélekedések.” Az irodalmi jellegű művek 'között számban és fajsúlyban egyaránt a nyugati 17-18. századi írók vezetnek. Közülük a legkorábbi szerző Moliére (1622- 1673): „Moliére Commoedia. Paris, 1776.” Kazinczy Jáno;S, a falvak prédikátora ezek szerint eredeti francia nyelven olvasta Moliére színdarabjait. Ezzel valóban messze túlhaladta azt a követelményt, amit a felvilágosodáskori kiművelt főktől vártak, tegyük hozzá elsősorban főúri körökben, vagy jobbmódú közópnemeseknél, de nem egy falusi prédikátortól. Mint önéletrajzában írja: „frantziából tud fordítani.” Ez azt jelenti, hogy megkísérelte a fordítást. Nagy kár, hogy nem jelzi kitől és miféle művet fordított? Ennek ismerete számunkra éppen nem lenne közömbös a 18. század utolsó évtizedeiben. „Young éttzakái. Komárom” olvassuk a könyvjegyzékben, a kiadás évszámának s a fordító nevének elhallgatásával. Az akkoribán közismert kötet: „Young PLjtszakái és egyéb munkái...” Péczely fordításában jelent meg Győrben 1787-iben, két kötetben. Természetesnek vehetjük, hogy az annyira divatos angol szerző sorait érdeklődéssel olvasgatta - márcsak a fordító személye iránti tiszteletből is - Kazinczy János. Young (1681-1765) a neves angol író, jogvégzett prédikátor. 1727-ben II. György udvari káplánja, 1730-ban welwyni rektor, majd 1761-től az özvegy walesi hercegnő udvari papja. A könyvjegyzékben szereplő munkája Európa valamennyi 18. századi költőjére nagy hatást gyakorolt. A lélek legmélyén rezdülő érzések felszínre hozása, költői kifejezése mellett bőven adott tápot nemésak az esztétikai gyönyörűségnek, hanem a gondolkodásnak is. A társadalmi igazságtalanság ellen is merészen felemeli szavát: prédikátori fogalmazással, az „Úr” nagyságának megéneklósével párhuzamosan, az isteni „Felség” dicséretének árnyékában, mintegy elhújtatva a világi önkényuralom ellen lázadó sorokat. Az udvaroncok viselkedésének visszatasztító voltát II. György udvarában ismerte meg. „Ének az Örökké-valóhoz” (23. éjszaka). A ke- gyes-ájtatos cím után merész, felvilágosodott gondolkodásra valló sorok következnek. Péczely próza-fordításában így: Meddig nézem, hogy a ditséret, mint valamelly földön tsuszkáló féreg, úgy mászkáljon a’ Királyok udvaraiban, hogy a’ tsapodár hangjával tsiklándoztassa a’ föld’ Nagyjainak kevély füleiket, és hogy pénzért a’ leg-undokabb bűnt virtus’ köntösébe öltöztesse? Meddig szenvedem, hogy kenyeret kolduljon ez az ollyan Gazdagtól, a’ kinek nints lelke, mellyben meg-hólt a’ virtus, és hogy ezeket a’ drága illatú fűszerszámokat az Hlyen hóit testekre hintse. Oh ditséret! hagyd-el a’ Nagyoknak udvarait, mellyekben bé motsokolod a te nemességedet, ne viseld többé ama gyalázatos hivatalt, hogy valamelly jónak reményléséért, hazugságokkal hízelkedj a roszsz Királyoknak.” Young tollára a királyi udvarban látottak adták e sorokat. Nem imára i6i
