Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Borsa István: A szenyéri uradalom Mohács előtti oklevelei (Második, befejező közlemény)
z6i. 1485. július 13. (in Margarethe), Wienne. I. Mátyás király megparancsolja a fehérvári (de Álba) keresztes konventnek, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében a kijelölt királyi emberek egyike iktassa be Wesak-i Perottus-t a Somogy (Simigiensi) megyében levő Zenyer várkastély és tartozékai birtokába, az esetleges ellentmondókat pedig idézze meg a királyi személyes jelenlét elé. Az iktatás jogcíme azonos az előző szám alatt szereplő adománylevélben leírtakkal. — Kijelölt királyi emberek: Ozthopan-i Zewld Péter és István, Bayon-i Baroch Pál. Átírta a fehérvári keresztes konvent 148;. szeptember 8-án kelt oklevelében.- EKM 27-6-29. (DF 236 641.) 262. 1485. szeptember 8. (16. die introduct., ti. in Barthol.) A fehérvári (de Álba) keresztesek konventje bizonyítja, hogy I. Mátyás király 1485. július 13-án kelt parancsára (lásd a 261. számot) Ozthopan-i Zewld István királyi emberrel kiküldte Lőrinc szerzetes keresztes konventuálist, akik viszatérve jelentették, hogy Bertalan napján (aug. 24.) a felsorolt és más szomszédok jelenlétében (Wesak-i) Perottus-t ellen- mondás nélkül beiktatták a Somogy (Simigiensi) megyében levő Zenyer várkastély, Zenyer mezőváros, Mykofalwa, Edde, Therebedz, Sythke, Thapson, Merke, Kerektho, Moroczfalwa, Thykos, Kysynge, Feyereghaz, Therpecz és ZenthAndras egész birtokok birtokába. - A megnevezett szomszéd nemesek: Kysfalwd-i Maühe Tamás, Hadnagh István és Maswr János, Za- kachy-i Kechkes Péter és Palfy György, Dawoth-i Nagy (magno) János, Agaros-i János és Ellyesy-i Zewld János. — Méltóságsor: István preceptor, Péter lector, László cantor, Benedek custos. Hártyán, selyemzsinóron függő ép pecséttel. - EKM 27-6-29. (DF 236 641.) 263. 1485. november 16. (IV. a. Elyzabeth) A somogyi (de Symigio) szent Egyed monostor konventje Bathor-i István országbíró 1485. július 6-án kelt felkérésére (lásd a 259. számot) sekrestyéjében vagy levéltárában megkereste az említett cseréről szóló, 1482. március 9-én kelt pátenst (lásd a 236. számot), s azt szóról-szóra átírja, ahogy az a registrumban volt (prout in registro nostro continebatur). Papíron, hátlapjára nyomott pecsét darabkáival. — KML 532. (EKH 44—8- 16; DF 208 970.) 264. (1485 után) (Az Antifflus család genealógiai táblája. Összeállítását minden bizonnyal a család férfi ágának 1485-ben történt kihalása tette szükségessé, a tábla ugyanis a leányágakat tünteti fel.) 120
