Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Borsa István: A szenyéri uradalom Mohács előtti oklevelei
(Symigiensi) megyei Zynier nevű királyi szolgáltatói birtokot (possessio regalis condicionaria) Mykoufaula és Edde szolgáltatói földekkel lelki üdvösségéért neki adta élete végéig, Károly király halála után viszont Lajos király Zynier birtokot tartozékaival László fiának: Miklós mesternek adományozta, Miklós mester azonban az élete végéig járó jogaiért 50 budai márkát fizetett neki, aminek fejében ő átadta a birtokot és a vele kapcsolatos okleveleket, illetve ha azt nem tudta volna megtenni, azokat érvénytelennek nyilvánította. Hártyán, hátlapjára nyomott pecsét helyével. - EKM 26-6-12. (DF 236485.)- Mon. eccl. Strig. III. 613. *71346. december 11. (III. Id. Dec.) I. Lajos király anyja: Erzsébet királyné tudtával és hozzájárulásával, továbbá a főpapok és főurak tanácsából kedves hívének: László fiának: Miklós mester, miles, alétekfogónak ajándékozza az I. Károly királynak és neki tett hűséges szolgálataiért Zynier (Zynyer), Edde és Mykowfalua (Mykofalua) Somogy (Symigiensi) megyei királyi birtokokat. A Tatamerius mester fehérvári prépost, királyi alkancellár keze által kelt oklevelet kettős függő pecsétjével erősíthette meg. - Méltóságsor: Csanád esztergomi, István kalocsai, Miklós zárai és Domonkos spalatói érsekek, Miklós egri, András erdélyi, Demeter váradi, Péter szerémi, Lőrinc boszniai, Kálmán győri, Mihály váci, Vid frater nyitrai, Jakab zágrábi, Gergely csanádi és Miklós pécsi püspökök; Miklós nádor és a kunok bírája, István erdélyi vajda és szolnoki ispán, Pál comes országbíró, Lőrinc királyi tárnokmester, Szécsi Miklós szlavón, Domonkos macsói és István Szörényi bán, Pál királynéi tárnokmester, Olivér mester királynéi udvarbírc, Ivánka étekfogó-, Miklós pohárnok- és Dénes lovászmester, Treutul (dictus) Miklós mester pozsonyi ispán. Hártyán, függő kettős pecséttel. - EKM 26-6-11. (DF 236483.) - Mon. eccl. Strig. III. 613-615. 28. 1347. március 1. (V. a. Oculi), Buda. I. Lajos király bizonyítja, hogy Tamás volt erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, most Crasow-i és Kewe-i ispán a maga, valamint fia: Konya mester Sarus-i, Scepus-i és Neugrad-i ispán nevében bevallást tett, amelynek értelmében a Somogy (Simigiensi) megyei Terebesd és Tapsony nevű birtokait, amelyeket Károly királytól kapott, minden tartozékával Lanohretus fia: Beke fiának: Anthymus mester udvari vitéznek (aule nostre militem), aki az ő kedves rokonát (proxima sua karissima): Justina-t vette feleségül, és Justina-tól származott örököseinek adja; minthogy a birtokra vonatkozó okleveleket nem tudta átadni, mert azok más birtokokra is vonatkoznak, vállalta, hogy őket mindenkivel szemben, különösen fiával: Konya-val és örököseivel szemben meg fogja védeni. A király az ügyről privilégium kiállítását ígéri. Átírta I. Lajos király 1364. február 3-án kelt privilégiumában. - EKM 26-6- , 13. (DF 236486.) — Mon. eccl. Strig. III. 620-621. 68
