Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
a "Nagyatádi kérdésben. Nem holmiféle rokonszenvért harcol, hanem arról szól, hogy a rossz hagyományok kedvezőtlen jelenségek, még szívósan élnek. Kezdeményezőkészsége elismerendő. Nem Nagyatádit dicsőíti, csak a vele kapcsolatos általánosítás, az elfogultság ellen lép fel. Király István e munkája nyomán nem lett „szebb” a Nagyatádi portré, csak valósabb. Aki Nagyatádi tevékenységét részletesen vizsgálja, az egész életpályát nézi, az előtt, egy valósabb Nagyatádi-portré rajzolódik ki, mint amilyen képet eddig róla kiállítottak. Nem rehabilitálni kell Nagyatádit, csupán arra kell vigyázni, hogy az a bizonyos „történelmi kézfogás” nem szabad, hogy eltakarja a kisgazdapárt alapító, 48-as gazdapolitikus, reformer Nagyatádit. Tudomásul kell vennünk, hogy ő polgári politikus volt, aki a magántulajdon alapján állt és politizált mindvégig. Nem szabad a forradalmárokra annyira jellemző mércével mérni személyiségét. 5. A gyakorló pedagógusok kérése Tanulóink életkoruknak megfelelően minden csak fekete-fehéren tudnak elképzelni. Ezt alakítja ki bennük a tanár és a tankönyv. Abban a korban élnek, mikor számukra ismeretlen a kompromisszum, illetve egyenlő az árulással. Azt kérjük a kutatóktól, hogy a tények tükrében segítsék bemutatni, hogy a történelemben is igen gyakori a kompromisszum. Király István is a különböző kompromisszumok bemutatására vállalkozott. Bemutatva, hogy Nagyatádi „balfelé”, előre is vállalkozott kompromisszumra! Ez eddig ismeretlen volt a Nagyatádiról alkotott képünkben, csak azt hangoztattuk, szinte refrénszerűen, hogy „a gazdag parasztok alkura mindig hajlandó szószólója”. Király István a Nagyatádi-életpálya egy szakaszát vizsgálta, azt értékelte, nem utalt sem előre, sem hátra. Azt hiszem, így is a helyes. A kutatott területek részeredményei alapján áll össze a sokszínű életmű. Nekünk gyakorló pedagógusoknak sok fejtörést okoz, hogy bizonyos ellentmondásokat miként oldjunk fel úgy, hogy közben ne heroizáljunk, de ne is deheroizáljuk. Király István több ellentmondás feloldására vállalkozott. Az egyik ilyen ellentmondás feloldásában elfoglalt álláspontját azonban vitatnom kell. A szerző nagyon helyesen mutatja be Károlyi Mihály és Nagyatádi Szabó István együttműködését a földosztás kérdésében 1919 januárfebruárjában. Aztán meglepő fordulattal a kál-kápolnai földosztás tényét - átvéve az igazi ellenfelek felfogását - teátrális jelenségnek tartja. Ezt a véleményt nem cáfolja (elfogadja!). Lehet, hogy külsőleg teátrális jelenségnek látszott, de a mi számunkra, az én számomra ez egy pozitív „jelkép” és az is fog maradni. Az volt Nagyatádi számára is, tisztelve e lépésben annak alkotmányosságát, a törvényes formáját. A szimbólumoknak meg van a hatása, jelentősége. Sok újat hozott és bátor lépésre vállalkozott Király István kutató. A tanulságok levonására idő hiányában nem próbálkozom. Egyébként is, a tanulságok benne vannak a tényekben. Sajnos, ismerve a témát, a vita nyomán kialakult (kialakulandó) helyes álláspont - melyhez Király István tanulmányát messzemenőleg figyelembe kell venni -, a közeljövőben még nem megy át a pedagógus köztudatba. Könnyebb az „osztálybéke”, „együttműködés”, „áruló”, a „megalkuvó” jelzőkkel operálni, mint a konkrét tények mélyebb elemzését adni. A megszokottság igen nagy „úr”. Kedves Elvtársak! Elnézést kérek, hogy a tanulmány problémáját ennyire a gyakorlat oldaláról közelítettem meg, itt és így találkoztam a kérdéssel. Lehet, hogy pedagógus méretekben, oktatási mércével gondolkodtam. Külön öröm volt a számomra, hogy olyan kérdést boncolgathattam, melyet magam is kutattam, mely gyakorlati munkánk során örökké visszatérő vitáink forrása. Ezért is fogadnám, azt hiszem kollégáim nevében is mondhatom, fogadnánk, nagy örömmel a tanácskozáson megjelent tudósok megnyilatkozásait, állásfoglalásukat. Király István válasza Miklós Endrének: Tisztelt Hallgatóim! Kutatásaim és publikációim során észre kellett vennem, hogy az olvasó mást is hall, mint amit én hallatni akartam. Ez a jelenség hasonlít a szelektív fülűek zenehallgatásához, akik közül némelyek csak a nagydobot vagy csak a vonósokat hallják. Az itt vitatott Nagyatádi tanulmányomat már ők is elolvasták és gyorsan le is írták véleményüket. Szerencsére 391
