Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
öltözködésük, magatartásformáik és szokásaik együttesében ikell megrajzolni. Ezeken az alapokon mutathatjuk be azután a polgári korszak helyi elitjét, mint társadalmi-politikai képződményt, amely az uralkodó osztályok helyi exponenseként az adott terület berendezkedését, intézményeit a maga képére igyekezett átformálni. A gazdaság- és társadalomtörténeti kutatások .metodikai kérdéseinél kell kitérnünk a helytörténész számára talán hasznosnak tűnő módszertani javaslatunkra. A gazdasági és társadalmi élet összefüggő vizsgálatánál ugyanis nem elég csupán a történetírás hagyományos módszertani eljárásaira támaszkodni, hanem nagyon is célravezető, és érdemes figyelembe venni, valamint alkotó módon alkalmazni a néprajz és a szociológia módszerét, egész látásmódját is. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a tárgyi emlékek, a különböző hagyományok, népszokások történeti forrásértéke milyen jelentőségű, s azt, hogy ezen a ponton szinte kézzelfoghatóan kapcsolódik össze a múlt a jelennel, a történetileg kialakult jelen szinte szemmel láthatóan őrzi magában a múlt számos meghatározó jegyét. Természetes, hogy a történész elsősorban a források időrendben történő vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, az alábbiakban azonban a néprajzi és szociológiai gyakorlatot is hasznosítható, időrendben fordítva haladó elemzés módját kívánjuk röviden felvázolni. A múlt megismerése szempontjából is elsőrendű fontosságúnak tartjuk a kutató számára a jelen viszonyok alapos ismeretét. A helytörténész számára még a középkor vizsgálata esetében sem kerülhető meg a tárgyalt helyszín pontos ismerete. Az új- és ilegújabbikor kutatója pedig végképp nem engedheti meg magának, hogy kizárólag egybegyűjtött iratok, s egy-két múzeumi tárgy ismeretében lásson hozzá a múlt rekonstrukciójához. Még a többnyire egyetlen peres ügy eldöntésére vállalkozó bíróságok is nemegyszer szakértőt küldenek ki a helyszínre, tudván, hogy ia mindennapi élet sokkal bonyolultabb, mint a legnagyobb jogászi körültekintéssel szerkesztett periratokból kitűnhet. A történésznek pedig, aki egy egész falu, egy város, egy teljes tájegység történetének komplex gazdasági-társadalmi vizsgálatát tűzi ki célul, nagy gondot kell fordítania a jelen viszonyok megismerésére és feltárására, s nemcsak azért, hogy munkájában erről is számot adjon, hanem azért mindenekelőtt, hogy ezekből a viszonyokból szakszerű következtetéseket vonhasson le a múltra vonatkozóan is. A jelenlegi viszonyok elemzése alatt az adott terület, város, tájegység, falu társadalmának olyan konkrét vizsgálatát értjük, amelynek elsődleges célja, hogy kitapogassa azokat a körülményeket, amelyek meghatározzák az adott községek jellegét, kimutassa azokat a kapcsolatokat, amelyek révén az egyenként felbukkanó társadalmi tények szerves egységgé állnak össze. A munka során a közösség gazdasági, belső jogi-politikai, valamint szellemi arculatát kell konkrét vizsgálat tárgyává tenni. Aligha szükséges fejtegetni, hogy a kutató munkája során sohasem „a társadalom” mint egész megnyilvánulásaival találkozik, hanem mindenkor elszigetelt megnyilvánulásokkal, egyedi tényekkel kerül szembe. A társadalom meghatározza ugyan ezeket az egyéni formákat, de az egyéni formáknak is van bizonyos önállóságuk, s az egyén és társadalom állandó kölcsönhatásából újabb és újabb megnyilvánulási formák bontakoznak ki. A kutató az egyedi tényeket regisztrálhatja, az egyes megnyilvánulásokat elemezve bonthatja ki azután a közösség 5
