Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
mében kibontakozóban van az üzemi krónikaírás és a brigádtörténetíró mozgalom. Nem lehetünk elégedettek viszont azzal, hogy ilyen jellegű tevékenységet legtöbbször csak egy- egy évfordulóhoz kapcsolódva, alkalomszerűen végeznek az üzemek munkásai, elsősorban a szocialista brigádok a vállalatuk párt- és szakszervezeti vezetőségének kezdeményezésére. A jelen előadásnak az lenne a célja, hogy a több éves gyakorlati munka során szerzett tapasztalatok alapján módszert adjunk a szocialista brigádok számára a következő időszakban - elsősorban talán éppen az 1978-as, az ipari üzemek államosításának jubileumi évében - végzendő ilyen jellegű munkájukhoz. Az üzemi krónikaírás folyamatos, rendszeres munkát igényel, ugyanakkor a krónika legfőbb ismertetőjegye, hogy naprakész, aktuális adatokat, eseményeket tartalmaz. E két alapvető tulajdonsága miatt alkalmas arra, hogy egy üzem vagy gyár mindennapjainak megörö- kítője - krónikása - legyen, ezzel egyidőben pedig a jubileumi felkészüléshez - kiállítások, vetélkedők - bármikor hozzáférhető, felhasználható anyagot tartalmazzon. A krónikaíró brigádok, szakkörök szervezésénél általában nehézséget okoz, hogy az üzemi krónika fogalmát összetévesztik az üzemtörténet fogalmával. Itt is hangsúlyozottan szeretném kiemelni, hogy a kettő egymással nem azonos és össze nem tévesztendő. Az üzemtörténetet történész szakemberek készítik, míg a krónikát a gyárban dolgozó szocialista brigádok írják. Az üzemtörténet egy lezárt, kerek történeti munka, amely a régmúlt idők dokumentumai alapján rekonstruálja, öszegezi, elemzi egy ipari létesítmény történeti múltját bizonyos konkrét időhatáron belül. A krónika viszont azzal, hogy a gyárban vagy üzemeben napjainkban történő eseményeket örökíti meg, vagy az egyes dolgozók birtokában lévő, gyakran személyes jellegű dokumentumokat gyűjti egybe, új és speciális, csak a jövő történésze számára értékelhető gyűjteményt hoz létre. Tehát sohasem az értékelés a krónikaírók feladata, csupán a tények rögzítése és az egyébként talán veszendőbe menő iratok, fényképek stb. összegyűjtése és megőrzése. Engedjék meg, hogy néhány lényeges mondatot idézzek a krónika definíciójából Jánosi Ferenctől, a modern krónikaírás egyik megalapozójától: ,,A modern krónikaírás a munkahelynek (üzemnek, termelőszövetkezetnek, iskolának stb.) elsősorban jelenkori, szocializmust építő életét örökíti meg ... A modern helyi krónika az adott település, illetve munkahely éves fejlődését egyidejűleg megörökítő újtípusú évkönyv... Az anyaggyűjtés fő forrásául a köztudatnak kell szolgálnia. Ha fel is használ írott forrásokat, ezek olyan típusú dokumentumok, melyek az adott közösségben, szűkebb vagy tágabb körben elhangzottak, tehát ismertek.” Egy-egy üzem krónikaírásának megszervezésénél ajánlatos körültekintően megválasztani a krónikaírók kollektíváját. Általában egy szocialista brigád tagjai alkotják a krónikaíró szakkört, de nem szabad mereven ragaszkodni a brigádkeretekhez: segítőkész külső tagok is értékes munkát végezhetnek. A szakkör kialakításánál azonban szem előtt kell tartani azt a tapasztalatot, hogy a követelményeknek megfelelő üzemi krónikát, amely valóban naprakész krónikája és precíz rögzítője egy-egy üzem jelenben zajló történelmének, csak rendszeres munkát végző és a vállalat egész tevékenységét összefüggéseiben is látó kollektíva képes készíteni. A továbbiakban szeretném ismertetni a Kaposvári Húskombinát krónikaíróinak munkáját, mivel úgy gondolom, hogy az öt év óta működő szakkör tapasztalatai módszertani segítséget nyújthatnak a más üzemekben tevékenykedő krónikaírók, vagy pedig a csak ezután szerveződő krónikás-brigádok számára is. A húskombinát krónikaíró szakkörét a Közgazdasági Főosztály Latinca Sándor szocialista brigádja alkotja. 1972-ben kezdték meg a munkát. Az első évben általános témákkal foglalkoztak: megismerkedtek az üzem szervezeti felépítésével és az alapvető tevékenységével; a krónikaírás során használható munkamódszerekkel: visszaemlékezések gyűjtése magnószalagra és ennek felhasználása; a brigádnaplók hasznosítása; dokumentumak (pl. fényképek, az üzemmel foglalkozó régi és újabb újságcikkek stb.) gyűjtése; különféle statisztikai módszerek stb. Amikor 1973 januárjában átvettem a szakkör vezetését, először is elkészítettük a krónika tervezetét. Négy alapvető témacsportot jelöltünk ki: 1. politikai, társadalmi élet, 2. gazdasági helyzet, 3. kulturális- és sportélet, 4. szociális, népmozgalmi és egészségügyi helyzet. Ezután a brigád tagjai közül megválasztottuk a témacsoportok felelőseit. A brigádvezetővel együtt kialakult tehát a krónikaíró szakkör öt fős magja. Az ő irányításukkal dolgozik azóta is folyamatosan a krónikaíró kollektíva. A munkában részt vesznek a Latinca brigád tagjai, de rendszeresen a vállalat szakszervezeti titkárának, a közgazdasági főosztály vezetőjének, a vállalati munkaverseny-felelősnek a részvétele is. Alkalman400
