Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
lyes. 88%-ban Bajcsy-Zsilinszkyt, Nagyatádit tették az első helyre, ugyanakkor Gömbös Gyulát - egy kivétellel - utolsó helyre helyezték. Amilyen örvendetes, hogy helyes a történelmi szemléletük, annyira figyelemreméltó, hogy nem pontos. A sokévi átlag azt igazolja, hogy a vizsgált anyagrészek tanítása után - a történelem iránt kevésbé érdeklődő tanulók körében - sem javul a helyzet. Sőt, megnő Bethlen István tekintélye, Nagyatádira reakciós bélyeg kerül. Miként lehetséges ez? Az említett tanítási hibánk mellett (a végső értékelést nyomjuk rá akkor is, amikor az nem is illik arra az időszakra), én a tankönyv szövegének szellemében látom a bajok egyik forrását. Mit is sugall a tankönyv? Gróf Bethlen István minden hibája ellenére ügyes politikus volt, aki megfékezte a fehérterrort, konszolidálta a rendszert, stabilizálta a gazdasági életet, külpolitikai elszigeteltségünket áttörte. (Nem szó szerint adom vissza a tankönyvet, inkább szövegének konklúzióját ismertetem.) Ezen tények tükrében a tanulók előtt előbbre kerül, mint az a Nagyatádi, aki gyenge ember volt; elárulta osztályát, kezet fogott a nagybirtokosokkal, engedte pártját, a kisgazdák pártját fölszámolni (Egységes Párt), mindenféle panamákba belekeveredett, a földesúri földek 5%-át osztotta fel (a leggyengébbet, a legrosszabbat, drágán stb.), hogy megvédje nekik a másik 45%-ot. A földosztás regényét fogalmazta, de csak novellát írt belőle. Ilyen összevetés esetén, nem csoda, ha Bethlen István jellemesebb ember képében jelenik meg előttük, mint Nagyatádi. 3. Mi idézi elő a „lent” és „fent” közötti szemléletbeli különbséget ? Azt hiszem, hogy erre a kérdésre az előző pontban részben válaszoltam. Azaz, nem életpályáját mutatjuk be, hanem minden lépését egy tőle távolabb eső értékmérő alapján ellenőrzünk. A 48-as gazdapárti Nagyatádi Szabó István tevékenységének értékelése körüli vita, abból a hibás felfogásból táplálkozik, hogy mi azt kérjük számon tőle, amire ő nem is tudott vállalkozni! Olyan réteget képviselt, akiknek a nagybirtok(osok) versenytársuk, ellenfelük, de nem ellenségük. Sehol a programjukban (sem az 1909-ben elfogadottban, sem pedig az 1910-ben közzétettben) nincs szó földosztásról, csupán a latifundiumok és a holtkézi birtokok megváltásos parcellázásáról. Éppen abban van Nagyatádi érdeme, hogy amikor 1918/19-ben a történelem napirendre tűzte a megváltásos földosztást, eljutott saját (pártjának) programjának felülvizsgálatáig. Igaz, nem önszántából. Az események könyörtelen tényei késztették álláspontjának megváltoztatására. (Lásd: Király István tanulmányát.) Az így megtett lépésnek is megvan a maga történelmi értéke, jelentőségei!) Sok az agrárproletár a párt soraiban, de azok érdekeit nem képviselte, hangzik a másik vádpont. Ez is tény, igaz. Nézzük meg a kérdést közelebbről. Miért léptek a Kisgazdapárt soraiba az agrárproletárok? Először is: a Dunántúlon nem szerveződött az Áchim Andráséhoz hasonló szegényparaszti érdekeket képviselő agrárpárt. Másodsorban: az MSZDP hangja nem jutott el hozzájuk, ha igen, bizonyos tartózkodással fogadták, mert iparos pártot láttak benne. Így nem volt más választásuk, mint belépni az agrárproletárokhoz legközelebb álló paraszti pártba. Belépésükkel ugyan megnőtt a párt „tömegbázisa”, de nem lett az agrárproletárok pártja. A kisbirtokosság pártja volt és maradt. Mikor e párttól, annak vezérétől, Nagyatáditól valamit számonkérünk, úgy érzem, erről nem szabad elfeledkeznünk. 4. Mi újat hozott Király István tanulmányában? A témával foglalkozó történészek többsége Nagyatádival kapcsolatosan nem azt az értékelését adja (még a jelzett időre sem), mely Király István írásában összegezést nyert. Kinek van igaza? Hol az igazság? A többség oldalán? A történelmi összefüggéseket latolgatva azt kell mondanom, hogy a Király István által megrajzolt kép közelebb áll a valósághoz. Lehet, hogy Király István egyes sommás megállapításaival vitatkozni kell (nála is kísért, hogy a koncepció határozza meg a végleges képet), de érdemeit elvitatni nem lehet. Mi Király István érdeme? Elmozdította Nagyatádit arról - a túlságosan is - negatív pontról (mindig konzervatív és mindenkor haladásellenes), ahova a történészek többsége helyezte. Korrigálta a róla alkotott képet. Elismerte érdemeit. Forrásokkal bizonyította, hogy a tárgyalt időben a döntő kérdésekben, bár nem tagadta meg önmagát, nem foglalt el reakciós álláspontot. Nagyatádi szemszögéből (koncepciója alapján) is nézte a témát. Nem kérdőjelezi meg minden lépését. Egyenrangú félként fogja fel, akinek beosztása, felfogása alapján figyelembe kell venni véleményét. Az árnyaltabb történelmi megrajzolásában szerzett érdemeket. Király István pozitívuma, hogy sokrétű vizsgálata nyomán bizonyította, (felhívta a történészek figyelmét), hogy nincs minden rendben 390
