Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
legitimista politikai vonala szinte két évtizeden át érintetlen marad (pl. Fejér megye), másutt éppen a radikális jobboldali fajvédő agrárius körök, az úri középbirtok exponensei váltak hangadóvá (pl. Csongrád, Hajdu-Bihar). (Lényegesen homogénebbnek tűnik a helyi uralkodó elit városaink döntő többségében. Vezérkarában többnyire a felső hivatalnoki réteg, s az egyébként a társasági élet elitjét alkotó értelmiségiek találhatók, de ott vannak a tekintélyesebb polgárok: a helyi kis- és középburzsoázia exponáltabb figurái is. A falu elitje már egészen szűkkörű, s benne döntő szerepet a helyi közigazgatás néhány emberén kívül a helyi értelmiség igazán véges számú képviselője játszik - a háttérben néhány kifejezetten gazdag birtokos családdal, vagy esetleg a helyi iparosok és kereskedők ugyancsak kisszámú képviselőjével.) A fentebb elmondottak alapján még két kérdés felvetésével szeretnénk a helyi uralkodó elit vizsgálatához hozzájárulni. Az egyik: az elit hierarchiájának és szerkezetének, pontosabban a kettő egymáshoz való viszonyának kérdése; a másik: az eliten belüli vezető, a formalizált vezető és az ún.. presztízs- vagy informális vezető, illetve e kettő egymáshoz való viszonyának kérdése, valamint ez utóbbi problémának a kapcsolódása az előzőhöz. A Horthy-korszak uralkodó elitjét vizsgáló történész teljes joggal beszél az uralkodó elit hierarchikus jellegéről: „A hierarchikus jelleget a jelentős feudális maradványok magyarázzák, a címek és rangok nemcsak politikai, hanem gazdasági és társadalmi viszonylatban is tükrözik ezt a hierarchiát. . . Kétségtelen, hogy a politikai hatalom vezérkarát a kormánypárt vezető funkcionáriusai, elsősorban a kormányelnök személyesítették meg, utána következtek a kormány tagjai, a parlament kormánypárti képviselői és a főispánok, de az utóbbiakkal legalább egyenrangú politikai pozícióban helyezkedtek el a hadsereg felső vezetői. Ide sorolható Horthy titkos kamarillája és a főpapság is. A gazdasági hatalom vezérkara a TÉBE és a GYOSZ, továbbá az OMGE vezetőiből tevődött össze, a termelési viszonyok monopolkapitalista jellege ezen a területen is létrehozta a maga hierarchiáját. A Horthy-rendszer uralkodó elitjének hierarchikus jellegét a politikai és gazdasági hatalom egymáshoz való viszonya is dokumentálta; nem egyenrangú kategóriákról van szó, a politikai hatalom - ha nem is egyforma súllyal - az egész korszakon keresztül a gazdasági hatalom fölött áll; ez a viszony meghatározza az elit általános belső hierarchiáját és az eliten belül folyó harc fő irányát is. A politikai és gazdasági elit ugyanis állandó harcban áll egymással, mindegyik a másik pozíciójára tör teljes vagy részleges igénnyel. A politikai és gazdasági elit soraiban a jelzett osztályok és rétegek vezető csoportjai foglaltak helyet különböző és időbelileg változó arányban, így az eliten belüli harci folyamat az egyes csoportok társadalmi mozgásának vetülete . . .” Világosan meg kell különböztetnünk azonban az uralkodó elit belő hierarchiáját az elit belső szerkezetétől. A belső hierarchián az uralkodó elithez tartozó különböző társadalmi rétegekből származók egymás közötti érintkezésének szokásjog vagy elvétve írásba foglalt szabályok révén is kialakult rendjét, a címek és rangok alapján tagozódó elkülönültséget, illetve alá- és fölérendeltséget értjük. A belső hierarchiát talán a kaszinó- és klubélet, ennek zárt keretei, illetve a bejutás szabályai tükrözik leginkább. A Nemzeti Casino névsorát évente kinyomtatták. Ennek legexkluzívebb elitje a kb. 60 tagot számláló Magyar Lo- varegylet volt. Tagjait „aranypatkósoknak” nevezték. A Nemzeti Casino létszá
