Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
Ez egy jó dolog — mondta egyszerre kizökkentve gondolataiból. — Ez egy jó dolog! - s egy napsütéses, szinte égőén sárga színekkel pompás kép előtt megállott, s kinyújtotta rá az ujját, mintha valakinek magyarázna. - Ez az új élet, a mai ember szemével meglátott élet. .. Hogy kerül ez ide? Szúrós, fekete szemével erősen nézte, s egészen felvillanyozódott tőle. — Ez egészen felrázza az embert, kiforgatja abból a szürke közömbösségből... Itt sikoltanak és égnek a színek . . . Kékek és sárgák és lila árnyékok és csillogó ablakok. .. A fehér és zöld együtt. . . Rippl-Rónai, persze . . .” 1914-ben írta ezt Móricz, akit annyira megragadott a piktor művészete, hogy még regényhőseinek lakását is Rippl-Rónai-képekkel díszítette! Rippl-Rónai életében megnevezett három művészeti írót, akik megírhatták volna róla a monográfiát. A feladatot nem végezték el. Ezt az azóta eltelt idő csak nehezítette. Mert olyan fontos dokumentumok tűntek el azóta, mint a festő gazdag levelesládája. 1936- ban Dénes Zsófia még látta a kaposvári múzeumban, és sürgette is feldolgozását. Nagy hiány, hogy erre akkor nem vállalkoztak. Nehezebb így a kutató előtt álló feladat, csak részenként vállalkozhat arra, hogy megkísérelje az objektív ítélkezést. Rácz Jenő, a Somogy megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet munkatársa Király Lajos: Somogy megye földrajzi neveinek helytörténeti tanulságai (ipartörténeti emlékek) című tanulmányáról az alábbiakban szólott: Tisztelt Tanácskozás 1 Szeretném előrebocsátani, hogy sem nyelvész, sem történész nem vagyok. Hozzászólásom jellegét az határozza meg, hogy olyan magyar-történelemtanár szemével tanulmányoztam Király Lajos cikkét, aki részben maga is részt vett Somogy megye földrajzi neveinek gyűjtésében, részben szakfelügyelőként több gyűjtővel került közvetlen kapcsolatba. Szempontom nem tudományos igényű elemzés, hanem az anyag felhasználhatósága az oktató-nevelő munkában. Helyzetemnél fogva ugyanilyen szempontból közelítettem meg a „Levéltár és történelemtanítás” konferencián a levéltári kiadványok felhasználását. A megye földrajzi neveinek gyűjtése során számolnunk kellett azzal, hogy a gyűjtést zömmel olyan jószándékú pedagógusok, középiskolai tanulók vagy egyéb érdeklődők végzik, akik a gyűjtés szempontjából nem szakemberek. A gyűjtőket ezért arra kellett felkészíteni, hogy egyrészt fonetikusan rögzítsék az adatközlőtől hallott földrajzi nevet, másrészt jegyezzék le a név eredetmagyarázatát, értelmezését, de anélkül, hogy ilyen etimológia kitalálását szorgalmaznák. A beérkezett anyagok feldolgozása során a szakembernek kellett dönteni a feljegyzések elfogadásáról, vagy a mégis bekerült jószándékú hamisítások, belemagyarázások kiszűréséről. Csak egy példával utalok az ilyen névmagyarázatok ma is tapasztalható gyűrű- zéséről: gondoljunk csak a Somogyi Néplapban is megjelent „Deseda” — ,,Déshida”-vitára. Király Lajos cikke nem előzmények nélküli a megyei irodalomban. Az Árpád-kor névanyagáról ugyancsak Király Lajos, az újkori történeti emlékekről Vörös Károly jelentetett meg tanulmányt. A jelenlegi közlés az ipartörténeti emlékeket dolgozza fel. Egyik csoportja az erdei mellékipar termékei: a hamuzsírégetés, szénégetés, szurokégetés, mészégetés, a salétromgyártás, s a faanyag felhasználása miatt itt említett téglagyártás. A bányászat emlékei közül a kő, a tőzeg, a tűzkő és az olajtermelés névanyaga kapott helyet, szándékosan mellőzve a homok-, kavics-, agyagbányákhoz kapcsolódó névanyagot. Külön elemzi a malomipar szóanyagát, majd az „egyéb” kategóriában az iparosokhoz és a gyáriparhoz, az aranymosókhoz és a kereskedelemtörténethez kapcsolódó névanyagot érinti. A fenti csoportosításban az előfordulás gyakorisága miatt részletezőbb az erdei mellékipar és a malomipar névanyaga. Nagy érdemnek tartom, hogy a tanulmány megörökíti, összegezi a már kiveszőfélben levő vagy csak a szakemberek által ismert ipar emlékeit, nyomait. (Pl. hamuzsír, szurok, kalamászégetés, salétromgyártás stb.) Lehet, hogy ezek a szakember számára csak egy-egy adatot jelentenek, de a közember számára felérnek egy.-egy felfedezéssel. A tanulmány helyenként új összefüggéseket tár fel. Pl. a levéltári anyagban csak két forrásban szereplő szénégetési emlékkel szemben a Somogy megye földrajzi neveinek gyűjteményében 52 község névanyagában való előfordulás. Az elemzésben új „felfedezések” is vannak. A „téglaszín” (mint épület) név elterjedése nyelvjárásterületi szempontból a Zala megyei névanyaggal való összevetés alapján új nyelvjárási feltételezésekhez nyújt alapot. . Mivel a tanulmány az ipartörténeti emlékeket összegezi, úgy érzem, célszerű lett volna hasonlóan elemezni néhány, a megyénkre is jellemző ipari növény vagy a hozzá kap584
