Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
Az oktatás hatékonyságának, eredményességének vizsgálata a jelenben is problematikus, sok tekintetben még ma is megoldatlan kérdés. Hatványozottabban érvényes ez a múltra, hiszen roppant nehéz megtalálni azokat a fogódzókat, a szubjektum formálásának,' formálódásának azokat az objektivizálódott és úgy racionálisan számbavehető eredményeit, amelyekből - megfelelő módszerekkel - némi biztonsággal következtethetünk az intézményes nevelés hatására. Bénádnak - a nemzetközi szakirodalomban már korábban ismert, itthon azonban elsőként alkalmazott — módszere a következő: statisztikai vizsgálatnak, elemzésnek veti alá a Mária Terézia által 1768-ban elrendelt urbáriális összeírás kilenc kérdőpontján szereplő mezővárosi és falusi elöljárók írástudását. A módszer kétségtelen egyoldalúsága, hogy egyenlőségjelet tesz a saját kezű aláírás és az írni tudás közé, ami nem jelent feltétlenül egyet; továbbá az, hogy az így bizonyított írástudást az iskolai oktatás eredményének tudja be, holott ennek más útjai is elképzelhetők. Mégis, ezeknek a buktatóknak a számbavételével és a meglehetősen hiányos, így némiképpen torzító adatszolgáltatás ellenére jellemzőnek tarthatjuk azt, az iskolázás fentebb áttekintett mutatóival korreláló összképet, amit a dunántúli parasztság műveltségének egyik frissebb keletű összetevőjéről, az írni tudásról, s ennek joggal feltételezett háttereként az iskolák, a népoktatás állapotáról Benda Kálmán felvázol ebben a tanulmányban. El kell fogadnunk azt a feltételezését is, hogy az elöljárók sajátos reprezentatív mintaként, jellemzően képviselik a falusi és a mezővárosi paraszti, ill. polgári-paraszti lakosságot. Elemzésének fontosabb eredményei és tanulságai a következők: Amíg a mezővárosok elöljáróinak 42%-a, addig a falusi elöljáróknak mindössze 11,4%-a ismeri a betűvetést. Sopron megye 49%-os, igen kedvező aránya a Duna vonalán haladva egyre csökken: Somogy, Baranya és Zala megyékben 3% alatt van. Ezek az arányok, amint erre Benda is utal, megfelelnek az iskolák számában, ill. az iskolalátogatásokban kimutatott erőviszonyoknak. Nagyon fontos és számos félreértés vagy misztifikáció tisztázását segítő megállapítása lehet, hogy e műveltségi faktor - s így feltehetően az általános műveltség - tekintetében nincs kimutatható nemzetiségi vagy felekezeti különbség a XVIII. századi Magyarországon; döntő a földrajzi helyzet: a fő közlekedési utaktól való távolság, az árutermelésbe és a kereskedelembe való bekapcsolódás lehetősége és mértéke, tehát a polgárosodás foka. Végső következtetése - a helyzetnek megfelelően - annak a ténynek a regisztrálása, hogy „az iskolázásnak a paraszti műveltség alakulására a XVIII. sz. Magyarországon nem volt komolyabb hatása”. Megszorításképp azonban szükségesnek tartom hozzáfűzni ehhez, hogy Benda megállapítása nyilvánvalóan csak a XVIII. század első felének népoktatását minősíti, hiszen az 1769-beli elöljárók írni tudásából vagy nem-tudásából az 1720- 1730-as évek - főképp dél-dunántúli viszonylatban érthetően sivár, mostoha - iskolázási viszonyaira következtethetünk. Ennek általános érvényű kiterjesztése a XVIII. század második felére is félreérthető lehet, hiszen statisztikusnak tüntetné fel a század derekától, s főképp majd a Ratio hatására bizonyíthatóan fejlődésnek induló magyar népoktatást, amiről a hivatkozott helytörténeti kutatások meggyőzően, ám a Benda által jelzett tendenciákat sem cáfolva vallanak. Az 1777-es első, majd az 1806-os második Ratio a katolikus népiskolákra gyakorolt közvetlen, ill. a protestáns iskoláztatást követve befolyásoló hatásával kétségtelenül elősegítette a népoktatás fejlődését. Az alábbilakban a Benda Kálmán által itt felvázolt XVIII. század eleji kiinduló helyzethez, ill. a Kanyar József tanulmányaiban már korábban bemutatott XVIII. század végi megyei közállapotokhoz viszonyítva - a következő évtizedekben végbement fejlődést szeretném érzékeltetni, néhány Somogy megyei adat alapján, adalékul a magyar polgári fejlődés ellentmondásos előtörténetéhez a paraszti művelődés, nevezetesen a népiskolai oktatás terén. Kanyar József kutatásaiból tudjuk, hogy a XVIII. század végén lezajlott különböző indíttatású Somogy megyei iskolaösszeírások (1770., 1778., 1789.) adatai a megye 317 helysége közül 204 népoktatási viszonyaiba engednek több-kevesebb betekintést. E 204 település közül 29-ben „sem iskolát, sem tanítót, sem növendéket nem találtak az összeírok”, s egy sor további helységben is hiányzott a rendszeres népoktatás valamelyik itt említett alapfeltétele. Sajnos, megyénkben nem rendelkezünk olyan későbbi, reformkori iskolaösszeírással - vagy legalábbis eddig még nem ismert előttünk —, amely adataival közvetlenül is bizonyíthatná feltételezésünket. Ilyen híján egy későbbi, 1863-as összeírás adatainak felhasználásával 377
