Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
Vállalat és a levéltár dolgozói között. Itt Kaposvár történetéről hangzott el előadás, majd beszélgetés folyt a munkásokkal. A jó emlékű üzemi találkozó után a levéltár igazgatója levéltárlátogatásra hívta meg a vállalat szocialista brigádjait. A levéltárlátogatások során a munkásoknak bemutattuk a levéltárat, megtekintették a kiállításunkat, megismerkedtek a kiadványainkkal. A találkozók sikerét és a felkeltett történelmi érdeklődést beszédesen bizonyítja, hogy a későbbiek során ennek a vállalatnak a dolgozói csaknem negyven kötetet vásároltak meg „Harminc nemzedék vallomása Somogyról” című történelmi olvasókönyvünkből. Az ipari üzemekkel kialakult jó kapcsolat egy másik példája lehet, hogy évek óta levéltáros vezeti a Kaposvári Húskombinát krónikaíró szakkörét, és ez itt folyó munka eredményeit láva alakult meg az BDOSZ Művelődési Ház krónikaíró klubja, amelyben most már minden kaposvári élelmiszeripari üzem krónikaírói azonos elvek alapján, egységes módszerrel és közös irányítással vesznek részt. Szeretnénk egy kiállítást is rendezni a művelődési házban, ahol az üzemek bemutathatnák az eddigi gyűjtőmunkájuk eredményeit. A kiállítás megtekintésére a kaposvári vállalatok politikai és társadalmi vezetőit is meg kívánjuk hívni, ilyen formán a tervezett bemutatót módszertani tapasztalatcsere formájában rendeznénk meg. Az 1975-ös évben pedig az eddigieknél is nagyobb szabású vállalkozásba kezdtünk. A kaposvári Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ üzemi csoportjának szervezésében pályázatot írtunk ki a megye ipari üzemeiben dolgozó szocialista brigádok számára a brigádjuk történetének megírására. A pályázati kiírással az volt a célunk, hogy a munkások minél szélesebb csoportját vonjuk be a honismereti tevékenységbe. Ezzel a kulturált, hasznos időtöltésnek egy újabb formáját próbáltuk megteremteni, de nem titkolt célunk volt az is, hogy a szocialista brigádokban dolgozó munkások élet- és munkakörülményeit megismerjük és megismertessük — az adott időpontban megörökítsük. Reméltük, hogy a brigádtörténetek felszínre hozzák a szocialista ipari munkásság lassan már hagyománnyá váló szokásait, bemutatják a közösséggé válás folyamatát. A művelődési központ biztosította a pályázat anyagi feltételeit és vállalta a szervezés lebonyolítását, a levéltárosok pedig a szakmai segítséget adták. Módszertani útmutatót készítettünk, amelyben részletesen leírtuk azokat a forrásokat, amelyek a pályamunkák elkészítéséhez felhasználhatók. Röviden vázoltuk a források felhasználásának módját, támpontokat adtunk a dolgozat szerkezeti felépítéséhez és végül irodalomjegyzéket állítottunk össze olyan művekről, amelyekből ötleteket meríthettek a brigádok. A munka közben felmerült problémákat pedig a nagyüzemekben és a járási székhelyeken tartott konzultációkon beszéltük meg a munkásokkal. A pályázati kiírás szép eredményeket hozott: 44 szocialista brigád küldte be a brigádja történetét. Az átlag 20 gépelt oldalra terjedő dolgozatok 14 ipari üzemtől érkeztek, ezeknek fele kaposvári, fele pedig vidéki volt. A brigádtörténetek legtöbbje kollektív munkáról tanúskodott, ami azt jelenti, hogy közel 500 ipari munkás vett részt a történetírásban. A munkák szakmai elbírálását és a díjak odaítélését mi, levéltárosok végeztük. A legjobb dolgozatokat pedig folyamatosan megjelentettük a Somogyi Honismereti Híradóban, biztosítva ezzel, hogy a munkáskollektívák egymás munkájával is megismerkedhessenek, s a további tevékenységükhöz tapasztalatokat gyűjtsenek. A dolgozatok egy példányát pedig a levéltárban megőrzésre elhelyeztük. A legújabb, vagy éppen folyamatban lévő ilyen irányú tevékenységünk közül is megemlítenék néhányat: kiadás előtt áll „Munkássors-munkásgond Somogybán” című dokumentumgyűjteményünk, amelyet Szili Ferenc kollégám készített el és a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának támogatásával jelenik meg. A Múzeumi Hónap most zajló eseménysorozatán üzemekben, ipartelepeken kifejezetten munkástémákról is tartunk előadást megyeszerte. A Kaposvári Cukorgyár munkásainak élete a két világháború között című előadás pl. a cukorgyár mellett elhelyezkedő egykori kulturális központban, a mai ÉDOSZ Művelődési Házban hangzik majd el. Az ez év december 12-13-án megrendezésre kerülő levéltári napok programjában is szerepel a munkásművelődés kérdése, amelyen a krónikaírás és a brigádtörténeti pályázatok tapasztalatait beszélnénk meg, s véleményt cserélnénk a továbblépés lehetőségeiről. Tervezzük a „Munkáséletmód alakulása a felszabadulás után” című pályázat kiírását is az ipari üzemek kollektívái számára. Az említett példák illusztrálni kívánták a levéltárak és az ipari munkások kapcsolatának lehetőségeit. Ha figyelembe vesszük a munkáslétszám rohamos ütemű növekedését, közművelődési munkákba kiemelten kell terveznünk a munkásművelődés gyarapítását, a történelmi ismeretek felelevenítését és elmélyítését, és a lehetőségéhez mérten támogatnunk kell az üzemek, vagy párt- és tömegszervezetek ilyen irányú kezdeményezéseit. 369
